Tengerparton szaunázni és rénszarvasokkal találkozni – Erasmus-napló V.

A friss diplomás Friedrich Barnabás beszámolójában finnországi élményeiről mesél. A festő szakos hallgató tavaly az őszi szemesztert az Aalto University ViCCA művészképzésén töltötte.

---

Utolsó képzős évemben, 2022 őszén jártam Finnországban az Aalto University-re. Ez volt a második erasmusos félévem, az elsőt – közvetlenül ezelőtt – Drezdában töltöttem. Mindenképp szerettem volna minél különbözőbb országokat megismerni, ezért döntöttem úgy, hogy a kalandos nyugat-európai utazásom után egy északi országban tanuljak.

A Képzőn festő szakra járok, az Aalto azonban ilyen típusú művészképzést nem indít. Az egyedisége miatt lett szimpatikus a Visual Cultures, Curating and Contemporary Art (MA) szak. Az egyetemnek fontos a nemzetköziség, ezen a szakon a képzés szerencsére száz százalékban angol nyelven folyik, illetve a hallgatók és tanárok körülbelül kétharmada Finnországon kívülről érkezik.

A képzés

A megpályázott képzés tehát a Visual Cultures, Curating and Contemporary Art, amelyet boszorkányos egyszerűséggel csak ViCCA-nak rövidítenek. A jelentkezőket bármilyen, a kortárs képzőművészethez kötődő területről várják. A koncepció a transzdiszciplináris oktatás: a művészeti alkotás, kurátori gyakorlat és kortársművészeti témákkal való foglalkozás mellett más területen is kipróbálhattam magam.

Úgy gondolom, képzőművészként a festő szakon elsajátítható tudáson felül egyéb kompetenciákkal is rendelkeznem kell legalább alapszinten. Az Aalto pedig ebben nyújtott segítséget, a különböző kurzusokon láthattam, hogy a szcéna egyéb szereplői, kurátorok, menedzserek milyen nézőpontból közelítenek a művészethez.

A felvételi

A szak transzdiszciplinaritása miatt más összetételű portfólióval pályáztam ahhoz képest, amit általában használok. A festészeti munkákat projektek szerint csoportosítottam, és mivel egyetemi tanulmányaim alatt több kisebb kutatást is végeztem, azokat a festészeti projektekkel megegyező hangsúllyal mutattam be. Nem sokkal a leadás után értesítettek, hogy várnak az őszi félévben.

Oktatási módszer

Bár előzetesen azt az információt kaptam, hogy nem tudnak a hallgatóknak műtermet biztosítani, az egyetemen van egy hatalmas ViCCA-főhadiszállás, ahol többen is berendeztek egy-egy sarkot festőműteremnek. Én ezt végül nem használtam ki, mert a tanulmányok és a képzős diplomatervezés mellett nem maradt időm és energiám festeni. Az Aaltón a tanév öt periódusból áll, az első szemeszter kettő, a második három tanulmányi időszakból. Ezalatt a tárgyfelvétel folyamatos, iszonyatosan sokféle angol nyelven futó kurzus közül lehet válogatni. Az órákat jellemzően tömbösítve tartják, gyakran voltak olyan napok, amikor négy másfél órás blokkon vettem részt. Ehhez az első pár hétben hozzá kellett szoknom, az elején még jó angoltudással is fárasztó volt ennyi időn keresztül egy-egy bonyolultabb témára figyelni és a beszélgetésekben részt venni.

Az oktatás stílusa és módszere nagyon különböző, mint amit Magyarországon vagy Németországban megszoktam. Elsőként azt emelném ki, hogy minden egyes pillanatban azt éreztem, hogy alaposan meg van tervezve a kurzusok minden egyes része, az oktatók számítottak az órákkal kapcsolatos visszajelzéseinkre. Sokszor alkalmazták azt a módszert az előadásokon, hogy először a tanár beszélt az aktuális témakörről, majd vendégelőadók következtek, akiknek a munkássága valamilyen módon kapcsolódott a tematikához. Máskor csoportokban kellett beszélgetést folytatnunk, ami nagyobb előadások esetében azért volt igazán érdekes, mert mindenki a design vagy művészet valamilyen nagyon különböző területéről érkezett. Ez a fajta hallgatói párbeszéd egy nagyon jól működő része az ottani oktatásnak, úgy, mint a különböző kisebb kutatómunkák. Több kurzus esetében először kutatást kellett végeznünk a téma egy bizonyos szeletéről, majd utána összeraknunk ebből együtt egy nagyobb előadást. Mivel sokan voltunk, az így összerakott részletekből egy átfogó képet kaphattunk a tematikáról.

A hallgatók hozzáállása is nagyon pozitív volt. A közös feladatokat mindenki komolyan veszi, és mindig mindenki jelen van. Az órákon a különböző témákról izgalmas beszélgetések és viták alakulnak ki. Ebből következik, hogy az Aaltón az elvárások teljesítése jóval nagyobb energiabefektetést igényel, mint a képzős kurzusok esetében. Ez persze még mindig nem jelenti azt, hogy ki sem látni a teendők közül, csupán hétről-hétre készülni kell a részfeladatokkal.

Egyetemi élet és tanulás

A finnek figyelnek a kellemes egyetemi légkör megteremtésére. A tanévet egy bemutatkozó kurzussal indítottuk, ahol olyan kisebb feladatokat kaptunk, melyek által jobban megismerhettük egymás művészethez való viszonyát. Lényegében egymással és a jövőbeli tanárainkkal beszélgettünk. Egyik nap elvittek minket egy közeli erdőbe is gombát szedni, szóval abszolút kedves, családias hangulatot teremtettek. Erasmusos hallgatóként is sikerült teljes mértékben bevonódnom az egyetemi közegbe, gyakorlatilag nem is éreztem, hogy csak vendégfélévet töltök ott. A következő héten indultak az első periódus kurzusai. Nem mesélek most részletesebben mindegyikről, de néhányat kiemelnék közülük.

Egyrészt volt lehetőségem számomra új művészeti eljárásokat megismerni, az egészen hagyományostól kezdve olyan különleges eljárásokig, mint a yeastogram-készítés, amelynek lényege, hogy mikrobatenyésztéssel hozunk létre képeket. Tanultam üveget önteni, és meg kell hagyni, az egyetem infrastruktúrája elképesztő, minden műhely nagyon profin van felszerelve. Emellett részt vettem egy elsősorban formatervezőknek és építészeknek tartott kurzuson, ahol korrugált testeket terveztünk és hoztunk létre papírból. Jártam olyan előadásra is, ahol a képzőművészet mezőgazdasági kereteiről volt szó. Gyakorlati megközelítéssel tanították a kurátori ismereteket: a félévben végig egy csoportban kellett dolgoznunk egy kiállítási koncepció megalkotásán, az előrehaladásról pedig hetente konzultáltunk a tanárunkkal. Hasonló rendszerben volt lehetőségem menedzsmentet és üzleti tervezést is tanulni. A kurzusok végén a folyamatos munkát jellemzően egy előadáson kellett prezentálnunk, de előfordult, hogy egy hosszabb esszét kellett írnunk.

Előkészületek és kiutazás

Nagyon fontos: az a tapasztalatom, hogy Finnországba kicsit macerásabb kiköltözni, mint más országba. Rengeteg szolgáltatás csak akkor érhető el, ha egy úgynevezett erős autentikációt el tudnak végezni az ügyfélnél. Ennek hiánya nekem problémát okozott az albérletkeresésnél, költöztetők hívásakor, de még kondibérlet vásárlásakor is. Az erős autentikációhoz szükség van egy finn személyi azonosítószámra és egy finn bankszámlára. Ezt persze az egyetemtől a beiratkozás előtt kapott anyagban részletesen leírják, csak azért érzem fontosnak itt megemlíteni, mert én nem foglaltam a különböző hivatalokba elég hamar időpontot, és sajnos ilyen esetben 3-4 hónapos várakozási időre kell számítani. Szóval mindenképp azt tanácsolom, hogy ha valaki szeretne Finnországban tanulni, a felvételről szóló értesítés után rögtön tudja le ezeket a feladatokat a lakhelykereséssel együtt.

Időjárás

Hazaérkezésemkor mindenki arról kérdezett, hogy bírtam a hideget. Amikor kimentem augusztus utolsó napjaiban, hajnalonként már fagy volt, és nappal is csak tíz fokig ment fel a hőmérséklet. Egyre hidegebb lett, november elejétől nem olvadt el a hó, és decemberben mínusz öt – mínusz tíz fok volt a nappali legmelegebb hőmérséklet. Igazából nekem ezzel nem volt problémám, mert nagyon nehezen viselem a meleget, viszont a hideget könnyebben kibírom. Finnországban nem fűtik úgy a tömegközlekedési eszközöket és épületeket, mint Magyarországon, és ez igaz a távfűtéses lakásokra és az egyetemre is. Mindenhol körülbelül 15 fok volt, persze lehet, hogy ebben közrejátszott az energiaválságból következő takarékoskodás is. Ehhez sikeresen alkalmazkodtam, sokkal inkább érzem nehéznek a hazaérkezésem után az itteni klímához való visszaszokást, mindenhol borzasztóan melegem van.

Ami azonban tényleg kellemetlen, az a már ősz elején beköszöntő borús, felhős idő. A helyi barátaim szeptember végén már elkezdtek felkészíteni rá, hogy nemsokára vége lesz a napsütésnek, és érdemes lesz D-vitamint szednem. Hamarosan tényleg állandóan borulttá vált az ég, és ettől kezdve a rövidebb nappalok és a magasabb szélességi fok miatt minden nap szürkeség volt.

Ezt minden túlzás nélkül azzal az esettel illusztrálnám, amikor december elején végre kisütött a nap egy délután erejéig. Utána egy hétig bárkivel találkoztam, mindenkivel megbeszéltük, hogy de jó volt, mikor múltkor eltűntek a felhők. Erről a napról mellékeltem is lejjebb egy fényképet, mert tényleg üdítő látvány volt.

A tartós sötét azonban nekem is, és másoknak is okozott alvási nehézségeket és nyomott hangulatot. A helyiek szerint azonban a tavasz emiatt igazán kellemes, nekem pedig ezek után a magyar téli időjárás olyan, mint valami csodálatos trópusi fényár.

Lakhatás

A lakhatás megoldása Helsinkiben körülményes. Az egyetemnek nincs kollégiuma, a városban van két diákszövetkezet, amelyek rendelkeznek az átlagosnál alacsonyabb bérleti díjú diákapartmanokkal, jellemzően féléves várólistával. Ezeket megkerülni esetleg subrenteléssel lehet. Néhány magáncég is foglalkozik diákszállásokkal, ezek hónapokkal a szemeszter kezdete előtt szintén megtelnek. Érdemes rögtön a felvételit követő visszajelzéskor jelentkezni, azonban még így is sem biztos, hogy férőhelyet kapunk. Nekem legalábbis nem sikerült, végül online hirdetéseken keresztül találtam lakást, ám ez is sokkal nehezebb művelet, mint Budapesten. Körülbelül harminc emberrel kellett felvennem a kapcsolatot, mire sikerült találnom egy rövidtávra is bérelhető szobát. Innen azonban sajnos egy felújítás miatt tovább kellett költöznöm, és az egész procedúrát meg kellett ismételnem. Mint utóbb megtudtam, ez nem egyedi eset, nagyon sok erasmusos hallgató nagyon nehezen, vagy akár nem is talál időben szállást magának.

Megélhetés

Ha valaki Finnországban tervez tanulni, szüksége lesz az ösztöndíjon kívül egyéb pénzügyi forrásra. Az Erasmus-ösztöndíj (520 euró/hó) sajnos még a lakhatást sem fedezte. Az első lakhelyem az egyetemtől egyórányira, külvárosi, rossz környéken lévő kétszobás panellakás volt, amelynek költsége lakótársammal fejenként 550 euróra jött ki. Ugyanennyibe került a második albérletem is, azonban ez legalább egy kedves, erdős környéken volt Helsinki északi részén. Általánosságban minden körülbelül kétszer annyiba kerül, mint Budapesten, kivéve a szórakozást, mert az még egy kicsit többe. Pozitív azonban, hogy a finn diákigazolvánnyal több helyen (konditermek, éttermek, ruhaüzletek) nagyobb kedvezményeket vehettem igénybe, mint a magyarral.

Itt külön kiemelném, hogy a finn egyetemeken nagyon jó menzák működnek. A campuson emlékeim szerint nyolc is üzemelt, és ezek között volt nagy kedvencem, a Wicked Rabbit, ahol olyan jó svédasztalos vega ebédek voltak, hogy még ha semmi dolgom nem lett volna az egyetemen, akkor is bementem ebédelni.

Finn életérzés

A finn étkezési szokások eléggé különböznek a magyar gasztronómiától. Sok helyen svédasztal van, az iskolai étkezdében többféle salátából tudtam összeválogatni az ebédet némi szénhidráttal és proteinnel kiegészítve. Beletelt pár hétbe, mire átálltam a magyar konyha köret plusz hús kombójáról erre az inkább zöldségalapú étrendre. A finnek jellemzően minden ebéd után megisznak két nagy pohár tejet, és megesznek egy szelet hummuszos kenyeret. Ezután jöhet a kávé, ami nagyon jellegzetes: az üzletekben nagy tárolókból lehet engedni az előre lefőzött, igencsak híg kávét.

A sztereotípiával ellentétben egyáltalán nem tapasztaltam, hogy a finnek mértéktelen nagyivók lennének, persze lehet, hogy ebben közrejátszik a magyar és német egyetemi életből eredő viszonyítási alapom. Helsinkiben egyébként megtalálható minden a hangulatos finn bároktól a technoklubokig.

A finnek nagy túrázók, és ha Finnországban járunk, nem szabad kihagyni az erdei túrázást. Helsinkitől egyórányira van Nuuksio, egy gyönyörű nemzeti park tóval és erdővel. Nagyon különleges színei vannak az erdőnek, a fehéres és mély zöldektől a még mélyebb barnákig. Az erdőket nagyrészt fenyők és nyírfák alkotják. Sose láttam még ennyi mohát. Ha letérünk kicsit a túraösvényekről, olyan mohamezőkre tévedhetünk, amelyek puhábbak, mint egy kellemes dunyha, és besüppednek alattunk. Rengeteg a zuzmó is, a növényzet általában nagyon különbözik a Magyarországon megszokottól. Bár rénszarvasok csak északabbra laknak, Nuuksióban találtunk egy rénszarvas-simogatót, ahol hatalmas szárított zuzmórögökkel etethettük őket. Több kis falvat is találtunk, amelyek teljesen olyanok voltak, mint ahogy elképzelnénk őket: kedves, színes faházak az erdő közepén.

Nagyon ajánlom a túrázás mellett a szaunázást is, igazán jól tud esni, ha kint már nagyon hideg van. Ami még izgalmasabb, az a kültéri szauna. Decemberben elmentünk a Sompasauna nevű kültéri szaunához, ahol a hideg idő ellenére nagyon sokan voltak. Egy kicsit ijesztőnek tűnt kezdetben a hóban ácsorogni, de egy-két kör után teljesen kikapcsolt a hideg-meleg érzékelésem. A nagyon haladó szaunázók még a befagyott tengeren tört lékben is megmártóztak, én ezt inkább nem kockáztattam meg.

Helsinki

Maga Helsinki belvárosa nem nagy, gyalog is eljuthatunk szinte bárhova. Az első hónapban Espooban laktam, azonban ez kevésbé tetszett külvárosi hangulata miatt. Helsinkiben a népsűrűség sokkal kisebb, mint Budapesten, az emberek kényelmesen elférnek az utcán és a tömegközlekedési eszközökön. Ez egy nagyon érzékelhető különbség, ritkán fordult elő, hogy a buszon az ülőhelyek fele ne lenne szabad, vagy ne tudnék egyedül ülni. A város meglepően tiszta és rendben tartott más nagyvárosokhoz viszonyítva, a beépített területek és természet aránya harmonikus, tele van fás és parkos területekkel. Sőt, talán találóbb, ha úgy fogalmazok, hogy bizonyos városrészeken a fás területek között vannak épületek. A lakosok pedig kellemes kisugárzásúak, érződik rajtuk egy békés és boldog összhang. Külön kiemelném, hogy a finnek nagyon jól beszélnek angolul, a félév során talán összesen három emberrel találkoztam, akik nem beszélték egyáltalán a nyelvet, de ők mind nyugdíjaskorúak voltak.

Összességében azoknak ajánlanám az Aalto ViCCA képzését, akik kiegészítenék a művészeti tanulmányaikat új nézőpontokkal egy nagyon barátságos és inspiráló közegben, szeretnének sokat tanulni és érdekes embereket megismerni. Azoknak is ajánlom, akik egy tengerparti városban szeretnék az Erasmust tölteni. Ha nem idén diplomáznék a képzőn, biztosan meghosszabbítottam volna még egy fél évvel az ottani tartózkodásomat.

Friedrich Barnabás