Az otthon és az identitástudat összefüggései a képzőművészetben
Az alábbi szöveg Mélyi József Kortárs műalkotások értelmezése órájára íródótt az őszi szemeszterben. A feladat egy összehasonlító elemzés írása volt otthon-otthontalanság témában, Csákány István egy szabadon választott alkotása mellé kellett egy témájában hozzáillő, kortárs alkotást rendelni. A beadott munkákból kettőt olvashattok a folyóiratban.
Az otthont általában bizonyos „kapcsolódó fogalmak” hozzárendelésével definiáljuk, melyekhez csakúgy, mint a család és a magánszféra, úgy a biztonságérzet és a helyidentitás pszichológiájához kapcsolódó vonzatok is szervesen társulnak. A helyidentitás fogalmát bevezető Harold Proshansky szerint
“az ismerős és biztonságos helyek kompetencia-és autonómiaérzést keltenek bennünk, pozitívan értékeljük ezeket –ezért érezzük úgy, hogy ezek a helyek hozzánk tartoznak, jellemeznek bennünket stb. –, tehát részei identitásunknak”. (1)
Hogy hol és milyen környezetben nevelkedtünk, hogy életünk során milyen külső tényezőkkel érintkeztünk, nagyban befolyásolják tapasztalataink minőségét, ami közvetlenül formálja viselkedésünket. Mi több, jellemző, hogy az egyes helyeken töltött időtartamtól függően strukturáljuk emlékezetünkben élettörténetünk periódusait.
Erre a kérdéskörre reflektál a dél-koreai származású kortárs képzőművész, Do Ho Suh. Diplomázása után 2 évvel, 1991-ben költözött az USA-ba egy szabadabb művészeti közeg reményében. Ez a költözés határozta meg későbbi pályafutásának tematikáját. A kozmopolita életmód lényegi eleme a személyes tér állandó cseréje, ami negatív értelemben manipulálhatja a környezete alapján identifikáló tudatot.
Do Ho Suh 2013-as installációja, a Home Within Home Within Home Within Home Within Home áttetsző selyemből készült, melynek vékony fémszerkezet ad tartást. A mű két, egymástól formailag elkülönülő egységből épül fel, nevéből is sejthető, hogy a nagyobbik épület magába foglalja a kisebbiket. Az installáció értelmezhető az identitástudat 12 méter magas, térbe konvertált modelljeként.
Do Ho Suh: Home Within Home Within Home Within Home Within Home, 2013. Fényképek a Cranium Corporation jóvoltából
Belül egy tradicionális koreai otthon látható, melyet a művész első, viktoriánus stílusjegyeket hordozó amerikai otthona fog körül. Ha valamilyen élő organizmusról lenne szó, kijelenthetnénk, hogy az erősebb rendszerint bekebelezi a gyöngébbet, és az installáció a feldolgozás folyamatát szemlélteti, az emésztést. Ez a gondolat párhuzamba vonható a ténnyel, hogy az „Új Világ” kulturális olvasztótégelyként működik. Az identitástudat különböző rétegeit ismerhetjük fel a transzparens szövethálózatban. Amennyiben a külső réteg nem felülíró, hanem védelmező funkcióval viszonyul a belső réteghez, a látszólagos identitás mindössze egy kolosszális burok. Azonban feltehető, hogy a két egység és a hozzájuk tartozó identitástudatok mégsem hierarchiába rendeződnek, hanem szimbiózissal kapcsolódnak egymáshoz. Ez megmagyarázná, hogy a transzparens falak határvonalai miért nem különíthetők el egymástól egzaktan, ahogyan az identitásunk sem szétdarabolható ily módon.
Érdekes lehet Csákány István egyik jelentős alkotását, a Bernsteinzimmert hasonló szempontok szerint vizsgálni. Do Ho Suhoz hasonlóan Csákány munkásságát is áthatja az otthon viszonylagossága. Az ő esetében viszont az identitáshoz kapcsolódó kérdések nem a szabadon választott költözés élményéből erednek, hanem történelmi eseményekből - Csákány Sepsiszentgyörgyről, egy magyar többségű erdélyi városból származik.
Csákány István: BERNSTEINZIMMER, 2010. Fényképek: Miklós Surányi, Csákány István jóvoltából
A borostyánszoba története szerint az orosz cári kincsek a világ legdrágább anyagaiból; borostyánból, aranyból és drágakövekből készült remekművek. A világháború idején vesztek el, és azóta is homály fedi a hollétük. Csákánynál a kincs fából megmunkált szerszámok hada, maga a szoba egy apró műhely, sufni. Az édesapja emlékére készült mű szentélyként is funkcionálhat; a sufniba fektetett precíz munka és idő a fiú áldozata apja tiszteletére. A hagyaték, mely a személyes kapcsolat révén kinccsé magasztosul, többé nem egyszerű tárgyi minőségében jelenik meg, hanem értékként.
A gazdájuktól elválasztott eszközök felértékelődnek, hiszen apró sérüléseikkel magukban hordozzák a szeretett személy gesztusainak lenyomatait és múltbéli mindennapjait.
A munkafolyamat, amely során az alkotó a valós tárgyak másán dolgozik, segít nem csak a veszteség feldolgozásában, de a közös szenvedély, az építés útján történő kapcsolatfenntartásban is. A fa korhadásra hajlamos anyag, így aki ebből kíván építkezni, annak számolnia kell munkája időlegességével - Csákány munkája éppen ezért emlékeztet olyannyira a kelet-ázsiai filozófiákra vagy akár a japán shinto vallás tanaira, mely szerint az épületek elévülése is csupán a természet körforgásának velejárója. Elfogadván fából épített templomaik hanyatlását, körülbelül húszévente a régi helyére új faépület kerül.
Ahogy Csákány megmunkálja a fát emlékeztet a koreai ácsmesterség évezredes hagyományára, a daemokjangra. A koreai mesterek ékelési technikája lehetővé teszi, hogy hatalmas házakat emeljenek fel, anélkül, hogy szögeket használnának. Az eredeti épület, amelyről Do Ho Suh saját installációját mintázta szintén ezzel a bizonyos módszerrel készült, ő azonban Csákánnyal ellentétben súlytalan matériára cseréli a fát. Mindketten transzformálják a kiválasztott tárgy elemi alkotórészeit, akár az alkimisták.
Márton Dominika
Dúll Andrea: Helyek, tárgyak, viselkedés. Környezetpszichológiai tanulmányok, 125. o., L'Harmattan Kiadó, 2010
A folyóirat következő témája az UTÓPIA/DISZTÓPIA hívószavak köré épül. Várjuk írásaitok a témában, illetve ha bármilyen más képzőművészeti kérdésről, aktuális kiállításról vagy arról, ami mostanában foglalkoztat Titeket szívesen írnátok, keressetek minket a kepzoblog@gmail.com e-mail címen!