Belgium, Horvátország, Pandémia – Erasmus-napló II.

Orbán Zsófia negyedéves, képgrafika szakos hallgató néhány jó tanáccsal lát el, ha Erasmusozni készülsz. Az antwerpeni Royal Academy of Fine Arts-on és az eszéki Academy of Arts and Culture Osijeken töltött féléveiről számol be.

#1 – NE VIGYÉL ENNYI CUCCOT!

Tavaly január végén utaztam ki Belgiumba egy 60 kilós poggyásszal, majd a reptéren és Brüsszeltől Antwerpenbe vezető úton szép turistásan eltévedtem édesanyámmal, de végül délután 2-es indulással este 10-re sikerült megérkeznünk átmeneti szállásunkra.

#2 – KÉSZÜLJ FEL LELKIEKBEN, HOGY EL FOGSZ TÉVEDNI!

Ahogy az idegenvezetőnk mondta a projekthéten: Antwerpen utcáit még a tehenek taposták ki. Ebből adódóan, ha elindulsz egy utcán felfele, feltűnés nélkül teljesen ellenkező irányba kötsz ki. Kiderült, hogy GPS-szel sem vagyok a legjobb, az utca embere pedig segítene, de ha az arab negyedbe keveredsz, leginkább csak magadra számíthatsz.

#3 – INTERNET!

Akkor is jól jön, ha te vagy az egyetlen, akinek van, meg akkor is, ha nem. Elindulni a városból a lakásod fele az első napokban nem garantált a siker, de mikor este várnak rátok a srácok a pubban, társaid is rád támaszkodnak.

#4 – KÉRDEZZ!

Annyira izgatott voltam, hogy egy percre sem bírtam letörölni a mosolyt az arcomról. Vadonatúj vagy az egyetemen, ráadásul külföldi, mindenkinek fel fog tűnni, hogy „nem idevalósi” vagy, én ráadásul a kék szemöldökkel és csillámporral sem apróztam el. A tanárok is lelkesedéssel fogadtak minket, rögtön kaptunk névjegykártyát. Bármi kérdésed van, jó kocsma, lelki bánat, COVID, metsző készlet, hívj vagy írj nyugodtan. A hallgatók nem mindig olyan lelkesek, mint a professzorok, de mindig vannak közvetlenebbek, akiktől hamar megérdeklődheted a legközelebbi kedvenc kajáldát, boltot és a second hand üzleteket.

Royal Academy of Fine Arts Antwerp, printmaking. Litográf műhely, YES! Az az egyik legjobb a tanulmányi útban, hogy teljesen új perspektívát adnak a szakon belül, és ez kölcsönös. Mindenki tanul a másiktól, mindent átbeszéltek, elleshetsz egy két praktikát, ösztönöznek a munkára, új technikákat tanulsz, amik eszedbe sem jutottak volna, nekik meg természetes. Kiutazásom előtt egyébként azt az előszelet kaptam, hogy itt szigorúak és dolgozni kell... hát, valóban nem hagynak békén! Első köveket nyomtattam amikor bejött a tanár és közölte, hogy ma este 10-ig van nyitva az egyetem, ezután határozatlan időre bezár. „So now, you can work your ass off.” Ezt meg is tettem. (Ezzel a munkámmal díjat nyertem a Grafikai Biennálén, de ez teljesen mellékes).

Amíg volt, addig jó volt, részt vettünk projekthéten: minden napra más feladat kaptunk, filmeket néztünk és átbeszéltük azokat. A „Drawing Marathon” volt az egyik kedvenc eseményem; itt reggel 7 órától másnap reggel 7-ig bárki beléphetett az akadémiára akinek rajzolni, alkotni volt kedve. Hoztak lovakat, cirkuszt, balettet, zenekarokat. Performanszok, tetováló művészek, boncolás és akt minden mennyiségben.

Emberek. Te jó ég! Az összemelengetős héten elsősorban erasmusosokkal ismerkedsz, mindenféle országból mindenféle karakterrel, lehet kicsit sok is, de sokan lekopnak szép lassan, vagy te kopsz le. A lényeg, hogy kialakul egy mag, akikkel nevettek egymáson.

Az ESN (Erasmus Student Network) csoportjuk elég jó volt, rengeteg hasznos brossúrát és információt kaptunk, mindehhez persze jártak az eszetlen kocsmatúrák és legolcsóbb sörivó versenyek is. Szerveztek kis kirándulásokat, tartottak előadásokat, egy nagyon kedves pocakos rendőr bá’ elmondta, hány sört ihatsz meg mielőtt biciklire szállsz és hogy bevihetnek azért, ha részeg vagy (yikes).

Hihetetlen élmény volt az egész, valószínűleg a felszolgált étel es a csapolt sör is lendített a hangulatunkon. Na, dehát vége lett, mi is online folytattuk az egyetemet. Folyamatosan tartották bennünk a lelket, hetente voltak konzultációink különböző tanárokkal, elég aktív volt a kapcsolat és bármi probléma volt, én csengettem a tanárt Teamsen! Aztán jött a reakció „Zsofia, my dearest! What have you done?” Semmi nem volt, ami megoldatlanul maradt.

#5 – VIGYÁZZ A PÉNZZEL!

Kiutazás előtt, ha találtál már lakást – amúgy erre vannak nagyon jó kis oldalak a neten kifejezetten diákoknak, mert nincsen kollégium –, kauciót kell fizetni. Előfordulhat, hogy ezt még az ösztöndíj megérkezése előtt kell kipengetni. Belgium drága. Találtam egy oldalt, ahol mindent százalékra pontosan kiszámol neked. Antwerpenben a megélhetés 67%-kal magasabb, mint Budapesten. Szóval erre felkészültem, és az elején nem is tűnt soknak a nyugta, aztán egyszer átváltottam a bevásárlásom forintra. Akkor először és utoljára. A járvány miatt nem volt nyitva semmi, szóval a napi 2-3 kávé árát minimum megspóroltam. Vannak váratlan kiadások is, például az orvoslátogatás és a gyógyszerek, mert kint tartózkodásod alatt háromszor is lehet tüszős mandulagyulladásod. Kellemetlen. Az egyetemen is mindent magadnak kell beszerezni, a szivacstól kezdve a lapokig, már nem is emlékszem, hány euro volt egy ív, csak arra, hogy meglepődtem.

#5 – TALÁLD FEL MAGAD!

Otthon maradni kényszerülsz a szobádban, közben alkotni is kéne, mert várják a tanárok a munkáidat. Valahonnan muszáj inspirációt szerezni, ami nem a Netflix lesz valószínűleg.

Nagyon sokan közlekednek bringával, az autósok is hozzájuk vannak szokva teljesen. Tömegközlekedés szerintem értelmetlen, drága, és ahova visz, oda gyalog is el lehet jutni. Mindenhol ki van építve a biciklisáv, egész messzire is el lehet tekerni, gyönyörű parkok és városrészek vannak, amik emberek nélkül még csábítóbbak. Sok a természetvédelmi terület is csodaszép állatokkal, ha pedig nincsenek óráid és dolgozni se mész, ráérsz mindenféle térkép nélkül eltévedni. Aztán egy finom vacsora és hajnali négyig a legjobb belga sörök mellett társalogni a szállásadóddal, vagy titokban átmenni egy kis örömködésre a legközelebbi Erasmus szomszédhoz.

Én egy párral éltem együtt egy hangulatos kecóban, akik babát vártak. A nő ekkor volt a kilencedik hónapban. Sosem néztem meg várandós nőt egy órán keresztül egy szál alsóneműben, de szerintem más se nagyon.

Számomra a belgiumi félév hihetetlen élmény volt, különleges helyzetben voltam lakhatás szempontjából, részese lehettem egy kisbaba születésének és első hónapjainak. Velük mai napig tartom a kapcsolatot, ugyanígy a kedvenc tanárommal és a legkedveltebb kint megismert emberekkel.

Antwerpen egyáltalán nem volt a választott egyetemeim között, de igazából fogalmam sem volt, hova szeretnék menni. Megjelöltem hármat, egyikbe sem kerültem be, kb. 3 percem volt eldönteni mit írjanak be helyettük. Az „A” betű eléggé a lista elején volt. Semmiért nem cserélném el ezt az élményt, se a várost, se az embereket. A kultúrsokk inkább hazaérkezéskor ért el. Akkor jöttem rá, hogy egy új részem épült ki és már nem vagyok ugyanaz az ember, illetve hogy itthon semmi nem változott. Ezért aztán úgy döntöttem, a jóból sosem elég, újra nekifutottam az Erasmus jelentkezésnek.

#7 – MENJ, HA MENNED KELL!

Eszéken választottam az Academy of Arts and Culture Osijek intézményt. Kultúrsokk! Vidéki balkán város, Budapesttel es Antwerpennel – hát, hogy mondjam – összehasonlíthatatlan. Itt nem téved el az ember, nincs nagyon hol. Teljesen más kultúra burekkel és rakijaval és az olcsó sörrel. Mindennek megvan a maga szépsége! Kedvességgel, vendégszeretettel kenterbe verik a belgákat is. (Magyarországon meg, oh, mi?)

Még szeptemberben érkeztem, de az oktatás, illetve néhány tárgy csak október közepén kezdődött. Kicsit össze-vissza áll a fejük, nem sietik el az ügyintézést, gyakran maradnak kérdőjelek az ember fejében. Már vége lassan a szemeszternek és még mindig nincsen felhasználóm az egyetem holnapjához (ami a wifihez is kell). A koordinátor minden kérdésre óhajra, sóhajra felkészült, nagyon kedves, de lehet, hogy csak egy hét múlva válaszol. Fantasztikusak a tanárok, néhány közülük elég laza is, hihetetlen segítőkészek, első gondjuk, hogy megadják a telefonszámukat, WhatsAppon meg éjjel nappal írhatsz nekik vagy hívhatod őket.

Szerettem volna valami újat kipróbálni, itt most a színházzal és előadóművészettel kapcsolatos óráim vannak, kollégiumban lakom és menzán eszem. A személyzet angoltudására azt mondanám, hogy aranyosan próbálkoznak. Azért ez itt nem Zágráb, a boltban is Activityzünk. Az órák angolul és horvátul folynak, itt nem zárták be a campust. Hibrid oktatás folyik, ahogy ezt hívni szokás. Heti négyszer meg koptatom a padlót – ennek egyébként nagyon örülök. Az egyetem ajánl horvát nyelvi kurzust, de gondoltam, minek, bár tekintve, hogy a következő félévemet is itt töltöm, lehet belehúzok.

Az előző év számomra is sorsfordító volt. Azt hiszem, 2020-ban voltam a legboldogabb. Miközben ezt írtam, rájöttem, hogy baromi sok mindent tudnék még hozzátenni.

Orbán Zsófia