Feljebb úszva a Dunán – Erasmus-napló VI.
A beszámoló sorozatunk immáron hatodik részében Visnyai Zoltán, harmadéves tervezőgrafika szakos hallgató beszámolóját olvashatjátok, aki a szlovákiai Academy of Fine Arts and Design in Bratislava-n tölti a tanévet.
Az előző tanévet – életem talán legfantasztikusabb időszakát – a finnországi Aalto University-n töltöttem. (Ha északra mennétek, akkor olvassátok el Friedrich Barna beszámolóját az Aaltóról!) Úgy készültem, hogy ezt a tanévet már itthon folytatom, de kiderült, hogy az Erasmus függőséget okoz. Nehéz nemet mondani az izgalmas tantárgyakra és új kultúrákra, így arra gondoltam, hogy kompromisszumot kötök magammal, és harmadévre választok egy közelebbi célpontot. Most a Budapesttől kétszáz kilométerre fekvő szlovák fővárosban, Pozsonyban tanulok, ahova kevesebb elvárással, ám nagy nyitottsággal indultam útnak.
Szeptember közepén kezdtem az Academy of Fine Arts and Design in Bratislava vizuális kommunikáció szakán, a Studio Typo-ban, aminek pozitív visszhangja már több úton elért hozzám. Az egyetem az izgalmas arculati koncepciójával (az egyetem szarvas emblémáját 15 különböző stílusban tervezték meg, ezek váltakoznak) és weboldalával hívta fel a figyelmet magára. Arra gondoltam, ha valahol az egyetemi vezetőség nyitott rá, hogy egy ennyire bátor és friss vizuális kommunikációval reprezentálják az intézményt, ott az oktatásban is hasonló szemlélet uralkodhat. Ez abszolút be is igazolódott, ezért a második szemeszterre is meghosszabbítottam a tartózkodásomat.
Az oktatási struktúra
Az egyetem alapképzése négy, a mesterképzése kettő évből áll. Az első két évben mindenki eltölt sorban egy-egy szemesztert a szak négy stúdiójában, ahol megtanulja a különböző területeket alapjait: ezek a Studio Typography, Studio Identity, Studio Multimedia és Studio Space.
Két év után mindenki szabadon választhat, hogy a következő félévekben melyik stúdiókban szeretne tanulni. Ennek nem csak az az előnye, hogy mindenki az adott területre specializálódott oktatók segítségével tud elmélyülni az általa választott projektekben, hanem az is, hogy másodévtől a doktori szintig együtt vannak ezek a csoportok, hasonlóan a képzős művész szakokhoz.
A műteremben órákat is tartanak, itt hetente egyszer-kétszer találkozunk a konzultációk alkalmával. Egymástól is sokat tanulunk, izgalmas, hogy harmadévesként látom mit kutat egy doktoris hallgató, a mesteresek pedig látják, hogy milyen érdeklődéssel jönnek be a náluk néhány évvel fiatalabbak.
Fontos jellemzője az oktatásnak (főleg harmadévtől), hogy hatalmas szabadságot – és ezzel felelősséget – kapunk. Magunknak kell körvonalazzuk a saját projektünket a szemeszterre, amit végigviszünk elejétől a végéig. A szemesztert rengeteg olvasással kezdtem, a humanoidokkal való kapcsolódásunk lehetőségeit és határait vizsgálva, ebben a félévben pedig ebből készítek kiadványt. Ennek az alapját képző betűtípust, illetve egy korábbi font vastagabb verzióját terveztem meg az első félévben. Betűtervezésben nagyon sokat tudnak segíteni, egyik osztálytársam tervezte a 2023-tól bevezetett szlovák rendszámok új betűtípusát, a doktoris srác pedig a Glyphs betűtervező program egyik fejlesztője. (Az utcán is rengeteget lehet tanulni a szláv ékezetekről, gyakran kérdezgettem az osztálytársaimat, hogy mi az ami természetesnek, izgalmasnak hat az ő szemüknek. Iszonyú szép textúrája tud lenni egy szlovák szövegnek, ahol rengeteg mássalhangzón is látunk különböző ékezeteket!)
A tanárok sok-sok javaslattal és meglátással segítenek, és a hallgatók közti tudásmegosztás is hozzájárul ahhoz, hogy a szemeszter végén egy olyan projektet prezentálhassunk, ami velejéig a miénk és a saját érdeklődésünket tükrözi. Második Erasmusnak számomra azért volt pont megfelelő, mert az Aalton már megtanultam élni ezzel a szabadsággal, illetve kialakult egy specifikusabb érdeklődési köröm is, amiben el tudtam mélyülni. Más ez, mint amikor minden hétre jut egy leadás, hiszen nem egy grafikákat eszeveszett tempóban daráló ügynökségi létre szocializálnak már az egyetem alatt, hanem gondolkodó, szemlélődő és kutató szakembereket képeznek.
A szemeszter közepén van egy mid-term prezentáció, amikor mindenki bemutatja, hogy áll, és a tanárok mellett meghívott grafikusok is véleményeznek. Rettenetesen izgultam Andrej&Andrej előtt bemutatni a saját projektem és mivel szlovákul prezentált mindenki, nagyon hosszúnak is tűnt az event, de összességében kellemes élmény volt. A szemeszter végére többnyire olyan dolgok születtek, melyek mélységét és alaposságát tekintve diplomaprojektek is lehettek volna. Ezeket a műterembe installálva mutattuk be, együtt megbeszélt koncepció alapján. Először egy plakát sorozatra nyomtattam ki a betűtípusaim prezentációját, de a stúdióvezető teljesen elképedt, mert ilyet náluk évtizedek óta senki nem csinált. A Képzőn kissé beragadt ez a kipakolás egyenlő plakát dolog, pedig Balonak igaza volt, mert nem volt átgondolva, hogyan installáljam a projektet a tematikához illeszkedően. Szerencsére az utolsó napokban még volt lehetőségem újragondolni.
A stúdióból lett több nagyon kedves barátom, akik már az első nap eljöttek velem kiállításmegnyitóra és iszogatni, fontosnak tartották, hogy ne érezzem magam kívülállónak. Tök jófej közösség vesz körül, a messenger csoportban egy idő után lefordították nekem a dolgokat, és angolul beszéltük meg a mindenkit érintő kérdéseket. Úgy hallottam, hogy nem minden stúdióban volt ez a tapasztalat, biztosan közösségtől függ, hogy hol mennyire kommunikálnak az Erasmusos hallgatókkal, de ez a legtöbb mobilitásnál benne van a pakliban. Az osztállyal most megyünk másodszor Bécsbe kiállításokat nézni, illetve a szemeszter közepén egy Szlovákia közepén található kis településen fogunk művésztelepezni meghívott alkotókkal. A tanár-diák kapcsolat is közvetlen, a tipós tanárok szórakoztatóak és igazi typebrok. (Egyikük például csak maga által készített betűtípusokból tervezi a kiadványait.) Ha valamilyen szakmai eseményen vesznek részt, akkor beszámolnak róla, és minden újdonsággal tisztában vannak.
Tantárgyak
Mivel a VSVU-n a képzés szlovákul zajlik, nincsen nagy választék az angolul tanulható tárgyakból. Kötelező felvenni egy elméleti kurzust, a Selected Chapters from Slovak Contemporary and Modern Art-ot, ahol minden héten másik tanár tanít, a témák a generatív irodalomtól a tájkép fotózásig mindent lefednek. Vannak kifejezetten a szakhoz köthető órák, a Multimedia órán TouchDesignert tanultunk, de a tanárral megbeszéltem, hogy tartsa inkább szlovákul az órát, mert láthatólag nagyon nehéz volt neki angolul kifejeznie magát. Így ott inkább csak konzultálunk.
A Photo Book órát és a Design, Material and Technology órát nem ajánlom annyira, mert akik felvették, azt mondták, hogy nem érdekes. A Type Design órát Michal Tornyai tartotta, vele is többnyire csak konzultáltam, mert már megvoltak az alapjaim és önállóan tudtam haladni. Akinek nem volt betűtervezés előképzettsége, annak lettering feladatokkal, olvasmányokkal segített belevágni a dologba, de ezt sem egy frontális lecture-nek kell elképzelni. Ebben a szemeszterben a Performansz óra mellett Queer Issues in Art, Literature and Movies, illetve Visiting Contemporary Art tárgyaim lesznek, amik érdekesnek ígérkeznek. Szóval a teríték nem nagy, de jó dolgokba lehet belefutni! Mivel a Stúdióban elég nagy fába vágtam a fejszémet, nekem nem volt semmiféle hiányérzetem.
Az adminisztráció az egyetemen a magyar rendszerhez hasonló tempójú, de itt is segítőkészek az Erasmus koordinátorok.
Feljebb úszva a Dunán
Pozsony egy kedves, Budapesthez képest csendes főváros, egy kisebb óvárosi résszel. Léptékében Pécshez tudom hasonlítani, mert a kulturális életben mindig történik valami, de az utcák szellősek és nyugodtak, nem az éjszakai élet fellegvárra. Szerethető, és gyorsan átláthatóvá válik. Magammal vittem a biciklimet Pestről, és az iskolán kívül mindenhova gyalog vagy kerékpárral mentem, ha már Pesten nem merek biciklizni. A bicikliutak biztonságosak, és mindenhova eljuthatsz legfeljebb húsz perc alatt.
Az egyetem egy nagy domb tetején áll, ahova még felbuszozni is meredek, de a kedvezményes vonaljegyekkel így is nagyon olcsón tudtam tömegközlekedni, egy diák 30 perces jegy 41 cent. A műtermünk ablakából tisztább napokon belátni a kanyarodó Dunát is. Érdekes, hogy mennyire más hatása van a Dunának itt, mint Pesten: nincsenek lebetonozott rakpartok, inkább füves, cserjés területek övezik. A városközpont persze nincs messze a parttól, de nem érinti a rakpartot.
Habár talán egy hónapba is beletelt, kaptunk nemzetközi diákigazolványt (ISIC card), amivel kiválthattunk egy igazolványt a vasútállomáson. Ezzel egész Szlovákiában ingyen utazhatnak a diákok. Ez is egy szuper lehetőség, főleg ha valaki szeret a hegyekben barangolni! Én ettől fogva külön vettem vonatjegyet a szlovák és a magyar szakaszra, ha hazajöttem, így 1500 forintból tudtam utazni. Maga a város élelmiszerek és szolgáltatások terén Budapesthez hasonló, azonban sok helyen csak készpénzt fogadnak el. Az egyetemen van egy menza, ahol többféle menü közül lehet választani, vegetáriánus étel is van mindig . Ez kb 7-8 euró, de szerintem nem lehet belőle jóllakni. A városban nem nagyon találtam olyan helyeket, ahol olcsón lehetne étkezni, a Spagetti Leviathanba azonban bármikor be lehet térni egy kis tésztás fogásra.
Szállást találni rendkívül nehéz, augusztus végén már eléggé kétségbe voltam esve, mert az olcsóbb helyeket általában percek alatt elhappolták. Az ingatlanválság miatt itt is nagyon magasan mozognak az árak, Béccsel és Budapesttel vetekedve. Szerencsém volt, habár egy kissé apró és sötét szobát találtam magamnak, nagyon közel lakok a vasútállomáshoz.
A kulturális élet
Kedvenc helyem a Nová Cvernovka, ami egy régi iskolából átalakított épület. Itt szinte minden van: műtermek, pékség, színpadok, kávézó, tánctér, gombafarm (!!!), apró dizájner boltok és még egy szauna is. De a legjobbak a szuper események, performanszok, bulik és workshopok.. A mid-term prezentációnkat is itt tartottuk. Egyik felejthetetlen élményem itt az volt, amikor a gombafarm vezetője bemutatta nekünk hogyan termesztenek, milyen tárgyakat tudnak készíteni egy speciális típusból, majd az egyik szakács barátunk sütögetett az egykori kollégiumi konyhában a frissen leszedett gombák közül. Őszintén szólva idáig nem voltam a gombák nagy rajongója, de ez mindent megváltoztatott!
Ha Pozsonyba mentek érdemes a Kunsthalle kiállításait és az A4 nevű helyet is követni. Minden hónapra jut valamilyen nagyobb eseménysorozat, fotófesztivál, fényfesztivál, design week stb., szóval van mit csinálni.
+1: Nagyon ajánlom a Brot nevű könyvesboltot, ami hasonló a mi ISBN-ünkhöz, de más művészeti kiadványokra is elköltheti itt az ember a maradék ösztöndíját.
Biztos sokakban felmerül, hogy mennyire gyakran hallani magyar szót a határhoz ilyen közel. El lehet csípni néhányszor a villamoson, azonban a felvidéki magyarság sokkal inkább a vidéki településeken él. Habár az újabb generációk közül még sokan értenek magyarul, kevesen tudják magabiztosan használni. Angolul a korosztályunkból szinte mindenki jól beszél, a boltokban viszont néha activityzni kell, de velem mindig türelmesek voltak.
Konklúzió
Ha tudod mivel szeretnél fejlődni vagy vannak projekt ötletek a fejedben, és szeretnél elmélyülni ezekben, akkor az a szabadság és nyitottság, ami az Academy of Fine Arts and Designon vár, ezt biztosan lehetővé teszi. Ha szereted a kötöttebb oktatási rendszert, amiben elsősorban frontálisan oktatnak, akkor viszont nem ajánlom. Ha szeretnél gyakrabban ellátogatni Bécsbe, vagy jobban megismerni egy szomszédos országot, akkor irány Pozsony. Ha azonban valami totál más kultúrára vágysz, menj egy kicsit távolabb. És ne hagyjátok ki a sztrapacskát.
Visnyai Zoltán