Amikor ezeket a sorokat írom, nagyon igyekszem, hogy ne egy, a rendszerből kiesett crybaby szavait halljátok, de a tapasztalt igazságtalanság és a bennem lévő tehetetlenségből fakadó düh miatt ez nem minden esetben sikerül, emiatt előzetes elnézéseteket kérem.

Kezdjük egy fogalmi áttekintéssel:

A szenátus a felsőoktatási intézmény döntéshozó testülete, amely meghatározza – az adott jogszabályi környezeten belül – az Egyetem működését, továbbá ellenőrzi a meghozott döntések betartását, végrehajtását. Ez most úgy hangzik, mintha ilyen nagyon nagy dolgokban lennének, de mivel kis hazánkban a legtöbb szakpolitikát igénylő döntéshozatal salátatörvényként kerül benyújtásra és egy éjszaka alatt kerül megszavazásra (éljen a ⅔!) a feladatra kijelölt minisztériumok figyelmen kívül hagyásával és érdemi párbeszéd nélkül (lásd SZFE), így a szenátus elsődleges feladata, hogy az éppen életben lévő szabályzatokat a fent megszavazott jogszabályokhoz retusálgassa. Hát így.

A képző szenátusa 30 főből áll, amiből 6 főt a hallgatói önkormányzat küldöttgyűlésének választott tagjaiból delegálnak. A szenátus a napirendi pontok jelentős részénél nyíltan szavaz és egyszerű többséggel dönt. Titkos szavazásra személyt érintő kérdésnél van lehetőség: például egy betöltendő pozíció jelöltjeinek rangsorolásánál. A HÖK delegáció tehát önmagában kevés ahhoz, hogy megszavazzon, vagy leszavazzon egy, a hallgatók életét súlyosan befolyásoló határozatot.

A szenátusi ülések nyilvánosak az egyetem bármely polgára számára, továbbá ezek a polgárok hozzászólási jogot is gyakorolhatnak az ülésen. A testület ülései tehát alkalmasak lennének az egyetem életét súlyosan befolyásoló döntéseket úgy megvitatni, hogy ahhoz ne csak a kijelölt hallgatói képviselet, hanem bármely hallgató szót kaphasson – szavazati joga viszont csak a fent említett 30 főnek van.

Erről jut eszembe az az eset, amikor a legutóbbi 2021. szeptember 28-i szenátusi ülés előtt Oktató1 – akit most nem fogok megnevezni – odasúgta Oktató2-nek, hogy „remélem az új rektor lekeveri majd a hozzászólásokat, és hamar végzünk.” 🙂

Az egyetem polgárai számára kötelezően nyilvánossá tett szenátusi jegyzőkönyvekből is kiderülne – ha valóban nyilvánosak lennének –, hogy vannak olyan esetek, amikor olyan napirendi pont kerül beadásra, ami egyértelműen a hallgatókat károsítja valamilyen téren. Nem feltétlenül sérti a jogait, de rosszul fog esni nekik, az biztos. A HÖK pedig egy emberként ellenszavaz, míg a többiek – a haverok ugye – támogatják. Ez így édes kevés ahhoz, hogy bármit is megakadályozzon, ami a hallgatónak fáj vagy fájni fog.

A kedvenc mondatom a szenátusi ülésekről a következő: „A tanszékvezetők tanácsa megvitatta és elfogadta a napirendi pontot és a szenátusnak is elfogadásra ajánlja.”

Ezt akkor mondják, amikor a tanszékvezetők tanácsát felkérik egy-egy átírt szabályzat véleményezésre, mielőtt a módosítást elfogadó napirendi pont kitűzésre kerül. Hiszitek vagy sem, még nem volt olyan, hogy hibát találtak volna benne, és nem javasolták volna elfogadásra. A HÖK általában megannyi kérdéssel és szkepticizmussal fordul ezen szabályzatok felé – mint már sokszor kiderült – okkal.

A HÖK is véleményezési joggal bír több – a hallgatók életét súlyosan befolyásoló – szabályzat napirendi pontra vétele előtt, illetve napirendi pontot is készíthet a szenátus számára. Általában hétfőről keddre, de maximum 48 órán belüli válaszadással tehetők meg. Előzetes jogszabályi ismeret nélkül esélye sincs egy hallgatónak a szövegek tüzetes átnézésre és megértésére.

Ja, hogy akkor minek a HÖK? Meg mit csinál úgy amúgy is? Hát próbálkozik, viszont érdemi eredmény nélkül. Tavaly kétszer dobták vissza az egyik legfontosabb beadványunkat, ezért még mindig eltérő számok szerepelnek a szenátusi tagokkal kapcsolatban a HÖK alapszabályban és a SZMR-ben, azaz a Szervezeti és Működési Rendben.

Álbizottságokban álszavazgatunk, a többségi vélemény befolyásolására képtelenek vagyunk.

Úgy tűnhet, ez az írás megpróbálja szembeállítani a hallgatót az egyetemmel, hallgatót az oktatóval és a hallgatót a vezetőséggel. Ezt a narratívát csupán a fent megfogalmazott tapasztalat erősíti. Hogyan lehetne másképp? Hallgatónak, oktatónak, vezetőségnek és minden további szervnek is a tudásért és az annak átadásához szükséges biztonságos környezet megteremtéséért kellene léteznie, tiszteletteljes párbeszédet folyatva.

Borítókép:
Budapest Főváros Levéltára
Klösz György