Ilyen igent mondani mindenre – Erasmus-napló I.
Az Erasmus-napló sorozatban képzős hallgatók személyes beszámolóit, véleményeit olvashatjátok, amint a külföldi tapasztalataikról beszélnek.
Horváth Annaróza, ötödéves, intermédia szakos hallgató beszámolója a lisszaboni Belas-Artesa ULisboa egyetemről. (Kis római kitekintéssel.)
Negyedikes koromban, 2019 szeptemberében jártam először Erasmuson. Lisszabonba jelentkeztem, a napsütés és tengerpart városába, nem titkolva szándékom, hogy kihagyjak egy otthoni hideg telet. A meleg időjáráson kívül azért választottam Portugáliát, mert fogadtak intermédiásokat és elég volt, hogy tudtam angolul beszélni. Nagyon fontosnak éreztem, hogy kiutazzak, mivel
akkor még rettegtem megszólalni angolul és arra számítottam, hogy külföldön majd le tudom győzni ezt a félelmem, ami szerencsére sikerült is.
Szerettem volna megtapasztalni, milyen egyedül élni, függetlennek lenni mindentől és mindenkitől, egy másik országban. Kíváncsi voltam, hogyan tanítják a művészetet máshol, mit tanulhatok, amit otthon nem. Az egész annyira bejött, hogy a következő félévben meghosszabbítottam a kint maradásom az év végéig. Ezek után nem tudtam nemet mondani egy következő szemeszterre külföldön, úgyhogy Rómába is jelentkeztem az 5. év első félévére.
Pályázni nem volt olyan bonyolult, mint ahogy az az első tájékoztatón elhangzott. Persze, el kell készíteni egy szép portfóliót, de nem kell, hogy túl hosszú legyen, amivel az is együtt jár, hogy akarva-akaratlanul el kell gondolkoznod a saját művészeteden, és ha ez az első alkalom (mint ahogy nekem volt), hogy ennek nekiállsz, akkor az nagyon hasznos tapasztalat lesz. Emellett a motivációs levélben tényleg megéri átgondolni, mik is a céljaid a kiutazással kapcsolatban. Vagyis ne csak annyit írj, hogy szeretnél új ételeket kipróbálni.
Miután ezek megvannak és elküldtél mindent, már csak türelmesnek kell lenned. Nem kell aggódnod egészen az eredmény kihirdetéséig. Olyankor megint érdemes odafigyelni a határidőkre! Ha mindent aláírsz és beadsz időben, akkor megérkezik az ösztöndíj, még mielőtt kiutaznál. Hallottam már olyat is, hogy nem jött meg a pénz időben és saját zsebből kellett előre kifizetnie valakinek a szállást, vagy az utazást, de nekem nem volt ilyen tapasztalatom.
Szakmai szempontból sokat fejlődtem és sokat tapasztaltam. A portugál tanárok és diákok nagyon befogadóak és nyitottak mindenre, mint ahogy az olaszok is. Ugyanúgy támogatnak, ha nem tudod mit szeretnél és akkor is, ha biztos elképzelésed van arról, hogy mit csinálsz. Senki nem várt el tőlem semmit, azt mutathattam meg a művészetemből, amit csak akartam.
Ennek köszönhetően már az első félévben kiléptem a komfortzónámból, majd idővel minden gátlásomat levetkőztem.
Az első hetek után megtanultam, hogy nem szabad idegeskedni azon, ha valami nem lesz meg időben, mert a portugál és az olasz mentalitás nagyon „déli”. Szóval a diákoknak és az irodában dolgozóknak is mindig minden ráér. Csak a nyelv okozott nehézséget. Vannak tanárok, akik nem beszélnek jól angolul, de a közeg segítségével mindig megoldódott minden. Nem kell megijedni, ha az órák választásánál hetekig úgy tűnik, nem tudod mit csinálsz, nem tudod mi fog történni, mert a végén minden összeáll, csak türelemmel kell lenni a tanárokhoz és magadhoz.
Az első két hétben van időd kipróbálni az órákat. Ha valami nem vált be, vagy találtál jobbat, akkor megváltoztathatod őket. Akkor is érdemes kicserélni az órákat, ha úgy tűnik, hogy ennek nem örülnek azok, akiknek a papírokkal kell dolgozniuk.
Amikor hazaértem, le kellett vizsgáznom az otthoni elméleti tárgyakból is. Meg lehet csinálni, nem teljesen lehetetlen bepótolni a művtörit és az esztétikát.
A tanárok is kedvesebbek az Erasmusból hazaérkezőkkel a vizsgán. Ezen kívül, amit a római félévről érdemes tudni, hogy Erasmuson konzultálni a diplomamunkáról és szakdolgozatot írni lehetséges! Legalábbis számomra nagyon jó döntés volt.
Anyagi szempontból Lisszabon nem drágább, mint Budapest, ha az étkezést, bulizást és az utazást nézzük. A lakhatás viszont költségesebb, mint számítottam rá. Koli nincs, de a város nagyon felkészült az erasmusos diákokra. Nagyon sok lakás van, ahova be lehet költözni. Én facebookon találtam lakást, de onnan elköltöztem októberben, amikor megismertem a várost. Jó tipp lehet, hogy inkább csoportosan érdemes lakást keresni.
Szobánként 350-450 euróval kell számolni. Róma drágább, egy szoba 400 eurónál kezdődik és az élet is többe kerül, de a város, az olasz emberek és az ételek kárpótolnak.
Az egész élmény nagyon sokat adott, Portugália tele van meglepetésekkel. Lisszabonon kívül is volt szerencsém sok más tengerpartot és várost meglátogatni, mert nem volt drága az utazás. Az óceánhoz eljutni 40 perc volt vonattal, a jegy 1,50 euró.
A közlekedés nagyon jó a városban, és nem túl nagy, szóval elég gyorsan el lehet jutni bárhonnan bárhová. Az egyetem a belvárosban van, ahova metróval, busszal és villamossal is mehetsz.
A kultúra pezseg, színes és vidám. Tele van történetekkel és nyitott emberekkel. Lisszabon befogad mindenkit és azt hozhatsz ki belőle, amit csak szeretnél. Róma pedig megmutatta, milyen egy hatalmas városban élni és hogy mennyire sokoldalú. Persze ebbe a tapasztalatba már a koronavírus nagyban beleszólt.
A legjobb dolgok közé tartozik, hogy megismertem más országokból érkezett diákokat, akik a legjobb barátaimmá váltak, és akiket meglátogathatok bármikor Európa-szerte. Sokat tanultam arról, milyen kép él másokban Magyarországról, milyen a művészeti oktatás más országokban, milyen ételeik és hagyományaik vannak másoknak, milyen sátorban aludni a tengerparton és reggel a víz hangjára ébredni, vagy milyen a portói bor, milyen szerelmesnek lenni valakibe egy másik országból, hogy buliznak mások, és milyen igent mondani mindenre.
Horváth Annaróza