• Miklós Kelemen

Moduláris grafika – ÚNKP-szemle


Összefoglaló Miklós Kelemen képgrafikus hallgató az Új Nemzeti Kiválóság Programra leadott pályázatáról.


 

Az ösztöndíjas időszakban a grafikában rejlő modularitással szerettem volna foglalkozni.


Hogyha az alkotó elengedi, hogy a kép a keretnél véget ér, és több nyomatból készít egy nagyobb méretű nyomatot, belép a képbe egyfajta modularitás.

Olyan grafikai sorozatot akartam létrehozni, ahol a modularitás és a képek témái nem elválaszthatóak, egymásba fonódnak. Így végül a méretbeli korlátból való kilépés már nem volt célom. De ehhez egy olyan téma kellett, amelynek önmagában része az ismétlődés, a repetíció.


Korábbi tevékenységem alatt elkezdtek érdekelni a panelházak, ez a téma pedig tökéletesen illeszkedett az elgondolt koncepciómba. Az eddigi munkáimat kívántam tovább emelni egy szinttel, hogy ne csak a látvány puszta megjelenítéséről szóljanak. A többletjelentés keresése során ötlöttem ki egyfajta képregényszerű ábrázolásmódot.

A pályázati időszak során végül kétféleképpen dolgoztam fel a témát, két sorozatot készítettem. Az első sorozatnak a Panelben címet adtam. Három 70×50 cm méretű papírra nyomtattam hat dúc kombinálásával három egyedi képet. A lapokon egy vagy két „dülöngélő ház” látható. Mindegyik külön dúc egy panelház részletét ábrázolja, viszont térbeli, perspektivikus kohézió nincs a különálló dúcok között. Így az összkép egy furcsa, dülöngélő, torz épület képét adja.



A „Panelben” cím egyfajta szójáték: a korábban említett képregényszerűségre céloz. A képek témái panelházak, a megjelenítés és a modularitás eszköze pedig a képregényekben használt szó az oldalakat felbontó képekre a panel. A Panelben sorozatomban a választott technikával, megvalósítási móddal két dolgot akartam hangsúlyozni. A dúcok, mint képregénypanelek analógjai az építészeti technikának, a házgyárban készített, előregyártott betonpanelekből áll össze a ház. Az előre legyártott nyomódúcelemekből áll össze a képen egy épület.


A sokszorosító grafika szintén analógiája az épületek tömeggyártásának. Mindegyik dúcon egy másik ház részlete látható egyedi, a többi házrészlettel nem kohézív szemszögből. A sok, egymástól független épületrészlet mégis összeál egy házzá, még ha düledezik, omladozik is. A sokszorosító grafika eszközeit használva a három kép egyedi grafikaként működik. Az elemek, modulok, panelek különböző elrendezésben helyezkednek el mindhárom nyomaton, egyedi, moduláris grafikákat alkotva.

Miután a Panelben sorozattal elkészültem, tovább a koncepció továbbvitelére koncentráltam. Máshogy akartam értelmezni a modularitást. Az előző munkában a variálható elemek maguk a dúcok voltak, ebben a sorozatban pedig variálható elemek összeillesztése képezte a látványt, amelyet a képek megjelenítettek.


A második sorozat címe Táncoló házak. A szintén háromrészes sorozat különös, levegőben tekergő, csavargó házakat, ház-masszát ábrázol. Ezekben a grafikákban egy absztrahált, nagyon egyszerű elemekből felépített ház jelenik meg egymásba fonódva, egymásba illeszkedve.

A két grafikai sorozat tehát különböző irányból járja körbe a modularitás és a grafika viszonyát, mégis hasonló kifejezésmódot alkalmaz.


 

A teljes beszámoló ezen a linken érhető el.

0 comments

Recent Posts

See All