Művészeten innen, üveghegyen túl – interjú Ábel Tamással
A Budapest Pride Fesztiválhoz kapcsolódva a Képző Online Folyóirat aktuális témája a Queer művészet, melynek kapcsán művészeket, műveket mutatunk be és reflektálunk a queer art helyzetére a hazai és a nemzetközi színtéren.
Ábel Tamás képzőművész, üveg és tükör alkotásaival beutazta a világot, legutóbb a
new yorki Hungarian Library-ben állított ki, most pedig Japánban szerepel kiállításon.
Művei egyik központi témája a tolerancia.
Miért a művészet és miért az üveg?
Legelső kisplasztikai feladatom a Kisképzőben – egy üvegrög szabad formai
átalakítása – annyira jól sikerült, hogy szobrász szakos osztálytársam nászajándékként
szerette volna magának. Ez a lökéshullám vitt tovább a Moholy-Nagy Művészeti
Egyetemre, ahol German Kinga és Beck András kortárs művészetről szóló órái tovább
görgettek a képzőművészet irányába. A szakdolgozatomban James Turrell és Olafur
Eliasson munkásságát vizsgáltam. Az üveg, mint alkotói matéria és médium egyszerre jelentett fókuszáltságot, szabadságot és megfelelő kifejezőeszközt a tolerancia témám feldolgozásához.
Mennyire érzed magadénak a queer vagy queer művész jelzőt?
Nem szeretem a behatárolást, hiszen éppúgy foglalkoztam space-tematikával is, de ez
ragadt rám – rainbow boy – , így elfogadom. Az USA-ban meghívott egy Queer Glass kerekasztal beszélgetésre a múzeum főkurátora, Susie J. Silbert. Hosszabb tűnődés után elfogadtam a felkérést, amit egyáltalán nem bántam meg – egy életre szóló élmény volt.
A queer kultúra mely részei azok, amiket szerinted fontos hangsúlyozni a
művészetben?
Például a sokszínűség, hogy ez a közeg többféle gondolkodású, de mégis kialakult egy
közös nevező és jelenlét. Erre sok jó példát láttam a művészetben az utóbbi időben
itthon.
Hogyan mesél az üveg, mint médium?
Ugyanúgy, mint a képzőművészet. Van egy festészeti vonulata a középkori képregény-
szerű templom ablakoktól eredendően a mai Gerhard Richter kölni pixel ablakáig
eljutva, és egy szobrászi vonulata is a római kori Portland vázától Ai Weiwei
üveggömbjéig és azon túl is. Ámulatba ejtő, hogy mennyire sokféle
műtárgy médiuma.
Mi az ereje és a gyengéje, ha egy ennyire diverz mégis megkötött médiummal
dolgozik az ember?
Vannak fizikai nehézségei a nagyobb léptékekben, bár ez sem leküzdhetetlen akadály, hisz ott van Larry Bell és Dan Graham, vagy a legutóbbi felfedezésem a párizsi Jean-Michel Othoniel. Nekem ez az ereje is, hogy látom, ha nehezen is, de van kifutása.
A weboldaladon látható, hogy több neves kitüntetés díját te készítetted el, többek
között a Háttér-díjat, tudnál mesélni ezekről a tapasztalatokról?
Szeretem ezeket a projekteket, mert általuk szabadabban tudok alkotni-kísérletezni.
Külön jó érzés, hogy a Háttér-díj bár módosult, 2013 óta készíthetem és több díjazottal tartjuk a kapcsolatot, figyeljük egymás munkásságát.
Több helyen is megfordultál külföldön a munkáiddal, mesélnél külföldi
tapasztalataidról?
Ukrajnáról szeretnék mesélni, az ott kialakult háborús helyzet miatt. 2019-ben a Lviv National Academy of Arts meghívására részt vettem a XI. International Blown Glass Symposium-on. A program Kijevben kezdődött és Lviv-ben zajlott az egyetemen a diákok és tanárok szervezésében – előadásokkal, alkotással. Olyan hatással volt rám ez az út, hogy utána már terveztem mikor és hogyan térhetnék vissza ebbe a különleges atmoszférába. 2022. február 4-én kaptam meghívást a következő szimpóziumra (2022. október 2-12.), amely az alábbi mondattal zárult fordításban: „Nagyon remélem, hogy újra összejöhet a nagy üvegcsaládunk Ukrajnában, minden akadály ellenére, amivel mostanában szembesülünk!”. Nagyon sokat gondolok rájuk, tartjuk a kapcsolatot, amiben tudom segítem őket.
Saját tapasztalataid alapján, van különbség a queer emberek reprezentációja
szempontjából külföld és belföld között?
Nyugaton sokkal jobban fókuszálnak a queer művészekre, hisz nem csak múltja van
már, de erőteljes jelene és jövője is a queer kultúrának, ami a millenium-generáció
miatt is fontos, hogy a saját példaképeiket megtalálhassák könnyebben. Legutóbb
David Hammons: Day’s End köztéri projektje a Whitney-vel nyűgözött le, amikor
először láttam rögtön éreztem, hogy ez egy csoda, később a videó riport ebben
megerősített.
Október végéig látható az egyik munkád a Toyama Üvegművészeti Múzeumban,
Japánban. Melyik munka ez? Tudnál mesélni a Japán tapasztalatokról?
33” Rainbow tükröm és a hozzá tartozó Colour Therapy performance videó. Ez a
kiállítás a New York államban található Corning Museum of Glass
együttműködésében valósulhatott meg, mint a 2019-es New Glass Now kiállítás
folytatása. Felvillanyoz, hogy ezen a kiállításon egy csapatban lehetek a képzőművészet
olyan húzóneveivel, mint Erwin Wurm vagy Monica Bonvicini. Ezt az üvegművészeti múzeumot a Kengo Kuma építésziroda jegyzi.
Min dolgozol jelenleg?
Készülök egy szeptemberi önálló kiállításra, amely az Art is Business szervezésében
valósul meg egy francia gyökerű budapesti céggel. Ez Balogh Máté nagyszerű
kezdeményezésének köszönhető, hogy beindítson olyan együttműködéseket
kereskedelmi cégek és képzőművészek között, amelyekre korábban kevés példa volt
itthon.
