Ábel Tamás képzőművész, üveg és tükör alkotásaival beutazta a világot, legutóbb a new yorki Hungarian Library-ben állított ki, most pedig Japánban szerepel kiállításon. Művei egyik központi témája a tolerancia.

Miért a művészet és miért az üveg?

Legelső kisplasztikai feladatom a Kisképzőben – egy üvegrög szabad formai átalakítása – annyira jól sikerült, hogy szobrász szakos osztálytársam nászajándékként szerette volna magának. Ez a lökéshullám vitt tovább a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre, ahol German Kinga és Beck András kortárs művészetről szóló órái tovább görgettek a képzőművészet irányába. A szakdolgozatomban James Turrell és Olafur Eliasson munkásságát vizsgáltam. Az üveg, mint alkotói matéria és médium egyszerre jelentett fókuszáltságot, szabadságot és megfelelő kifejezőeszközt a tolerancia témám feldolgozásához.

Mennyire érzed magadénak a queer vagy queer művész jelzőt?

Nem szeretem a behatárolást, hiszen éppúgy foglalkoztam space-tematikával is, de ez ragadt rám – rainbow boy – , így elfogadom. Az USA-ban meghívott egy Queer Glass kerekasztal beszélgetésre a múzeum főkurátora, Susie J. Silbert. Hosszabb tűnődés után elfogadtam a felkérést, amit egyáltalán nem bántam meg – egy életre szóló élmény volt.

A queer kultúra mely részei azok, amiket szerinted fontos hangsúlyozni a művészetben?

Például a sokszínűség, hogy ez a közeg többféle gondolkodású, de mégis kialakult egy közös nevező és jelenlét. Erre sok jó példát láttam a művészetben az utóbbi időben itthon.

Hogyan mesél az üveg, mint médium?

Ugyanúgy, mint a képzőművészet. Van egy festészeti vonulata a középkori képregény-szerű templom ablakoktól eredendően a mai Gerhard Richter kölni pixel ablakáig eljutva, és egy szobrászi vonulata is a római kori Portland vázától Ai Weiwei üveggömbjéig és azon túl is. Ámulatba ejtő, hogy mennyire sokféle műtárgy médiuma.

Mi az ereje és a gyengéje, ha egy ennyire diverz mégis megkötött médiummal dolgozik az ember?

Vannak fizikai nehézségei a nagyobb léptékekben, bár ez sem leküzdhetetlen akadály, hisz ott van Larry Bell és Dan Graham, vagy a legutóbbi felfedezésem a párizsi Jean-Michel Othoniel. Nekem ez az ereje is, hogy látom, ha nehezen is, de van kifutása.

A weboldaladon látható, hogy több neves kitüntetés díját te készítetted el, többek között a Háttér-díjat, tudnál mesélni ezekről a tapasztalatokról?

Szeretem ezeket a projekteket, mert általuk szabadabban tudok alkotni-kísérletezni.

Külön jó érzés, hogy a Háttér-díj bár módosult, 2013 óta készíthetem és több díjazottal tartjuk a kapcsolatot, figyeljük egymás munkásságát.

Több helyen is megfordultál külföldön a munkáiddal, mesélnél külföldi tapasztalataidról?

Ukrajnáról szeretnék mesélni, az ott kialakult háborús helyzet miatt. 2019-ben a Lviv National Academy of Arts meghívására részt vettem a XI. International Blown Glass Symposium-on. A program Kijevben kezdődött és Lviv-ben zajlott az egyetemen a diákok és tanárok szervezésében – előadásokkal, alkotással. Olyan hatással volt rám ez az út, hogy utána már terveztem mikor és hogyan térhetnék vissza ebbe a különleges atmoszférába. 2022. február 4-én kaptam meghívást a következő szimpóziumra (2022. október 2-12.), amely az alábbi mondattal zárult fordításban: „Nagyon remélem, hogy újra összejöhet a nagy üvegcsaládunk Ukrajnában, minden akadály ellenére, amivel mostanában szembesülünk!”. Nagyon sokat gondolok rájuk, tartjuk a kapcsolatot, amiben tudom segítem őket.

Saját tapasztalataid alapján, van különbség a queer emberek reprezentációja szempontjából külföld és belföld között?

Nyugaton sokkal jobban fókuszálnak a queer művészekre, hisz nem csak múltja van már, de erőteljes jelene és jövője is a queer kultúrának, ami a millenium-generáció miatt is fontos, hogy a saját példaképeiket megtalálhassák könnyebben. Legutóbb David Hammons: Day’s End köztéri projektje a Whitney-vel nyűgözött le, amikor először láttam rögtön éreztem, hogy ez egy csoda, később a videó riport ebben megerősített.

Október végéig látható az egyik munkád a Toyama Üvegművészeti Múzeumban, Japánban. Melyik munka ez? Tudnál mesélni a Japán tapasztalatokról?

33” Rainbow tükröm és a hozzá tartozó Colour Therapy performance videó. Ez a kiállítás a New York államban található Corning Museum of Glass együttműködésében valósulhatott meg, mint a 2019-es New Glass Now kiállítás folytatása. Felvillanyoz, hogy ezen a kiállításon egy csapatban lehetek a képzőművészet olyan húzóneveivel, mint Erwin Wurm vagy Monica Bonvicini. Ezt az üvegművészeti múzeumot a Kengo Kuma építésziroda jegyzi.

Min dolgozol jelenleg?

Készülök egy szeptemberi önálló kiállításra, amely az Art is Business szervezésében valósul meg egy francia gyökerű budapesti céggel. Ez Balogh Máté nagyszerű kezdeményezésének köszönhető, hogy beindítson olyan együttműködéseket kereskedelmi cégek és képzőművészek között, amelyekre korábban kevés példa volt itthon.