Nézőpontok – At the Edge
Az acb Galéria Gimnasztika című online kiállításáról.
Felér egy komplex gimnasztika gyakorlattal, ahogy az acb Galéria online kiállítását felfedezi a látogató, pontról pontra ugrálva és forogva a virtuális térben. Bár a tárlat bővelkedik a változatos mozgásformákat ábrázoló művekben, ezúttal a nézőnek valójában egy lépést sem kell tennie, hogy körbejárja a termeket. A tavaly májusban megnyílt virtuális kiállítás a galéria raktárhelyiségében valósult meg, megtekinteni egy háromdimenziós makett terében, online katalógus vezetésével lehet.
A kiállítás címe Gimnasztika: test és mozgás különböző jelentésrétegeit járja körül.
A változatos médiumokban készült munkák többek közt a nőiség, az erő, az erotika témaköröket vizsgálják, reflektálva kollektív karantén-tapasztalatainkra, a bezártság magányára is.
A sokszínű válogatás tizenhat magyar és külföldi művész munkáit mutatja be, a klasszikusoktól kezdve (Pauer Gyula, Tót Endre), egészen friss, a 2020-as karantén alatt készült művekig (Mátrai Erik).
A lakásra emlékeztető raktárhelyiség amellett, hogy rímel a pandémia miatti kényszerű otthonülésre, bensőséges hátteret kölcsönöz a tárlat egészének. A szűk előszobából egy tágasabb központi tér, abból pedig egy kisebb belső szoba nyílik. A belső, intimebb térben a kiállított művek a nőiség és az erotika témaköreit tárgyalják. A központi teremben férfitesteket is látunk, előkerül az erő (és gyengeség), az edzés, mozgás kérdésköre. Megjelenik a test kollektív vonatkozása, közösségi szerepe is, mint az egyén reprezentációja a történelmi, társadalmi vagy művészeti térben.
A test birtoklása, a vele való azonosság, a női akt műfaja, vagy a nő mint múzsa, modell – a tárlaton megfigyelhető egy a nőiséggel, a női testtel foglalkozó tematika. Selma Selman Önarckép (Tarzan) című zsírkréta rajza a művész saját testéhez való viszonyával foglalkozik, reflektálva a nőiséggel kapcsolatos társadalmi elvárásokra. Luiza Margan horvát művész kiállított munkái (négy kép a Restaging Monument című sorozatából) az aktív férfiművész, és a passzív női múzsa szerepköreit értelmezik újra. A fotósorozat párbeszédbe lépteti a szocialista emlékművekkel pózoló szobrász fotóit a művész saját testéről edzés közben készített fényképekkel, ezzel a gesztussal a test történelmi, társadalmi dimenzióit is mozgásba hozva.
Monory Ráhel 2019-es munkájában az erotika, testiség motívumai jelennek meg. A Nuku Hieronymus Bosch groteszk világára emlékeztet, de a távol-keleti művészet és a törzsi kultúra jegyeit is magán hordozza. A címadó szó japán (és a magyar szlengben is használatos) jelentése a képen az orgazmus katartikus, de pillanatnyi gyönyörére, és az azt követő ürességre utal.
A gimnasztika szó elsődleges jelentései közt a sport, edzés, testmozgás szerepel, ehhez kapcsolódva a művek nagy része különböző mozgásformákat jelenít meg. Esetenként szó szerint (Hátradőlés, Kerékbetörés), vagy átvitt értelemben, mozgással kapcsolatos tartalmakra utalva (mint Komoróczky Tamás sportcipője vagy Várnai Gyula testépítőt formázó kollázsa). A tárlat leglátványosabb részlete Méhes Lóránt Zuzu Kerékbetörés című lemez-szobra, amit a pdf katalógus “posztmodern szociálimpresszionista neobarbár” stílusmegjelöléssel illet. A Vető Jánossal közösen készített plasztika formája a szocializmus négyszögesített kerekére (az alkotópáros gyakran használt motívumára) utal, a figura színes mintázata, és természetellenes mozdulata egyszerre emlékeztet bohócra és cirkuszi akrobatára.
Méhes Lóránt Zuzu, Vető János: Kerékbetörés (A művész, és az acb Galéria jóvoltából.
© Tóth Dávid)
A Kerékbetörés a testhez kapcsolható kollektív tartalmakról is szól, itt a figura képtelen pozíciója a rendszer, az állam, a társadalmi berendezkedés képtelenségére utal. Ehhez a témához kapcsolódik Luiza Margan fotósorozata, vagy Hopp-Halász Károly fotóakciója (Privát adás) is. Az At the Edge (Mladen Miljanovic performansz-sorozata) a művészet intézményrendszerét kritizálja. A kiállított fotókon a művész különböző galériák homlokzatába kapaszkodik, a saját testét határállapotba, két tér közé helyezve. A veszélyes és kényelmetlen pozíció a művészek és a megélhetésüket biztosító galériák instabil, egymástól függő kapcsolatát szimbolizálja.
A műveken megjelenő alakok mintha mind valami furcsa koreográfia egy-egy mozdulatát végeznék, kimerevítve térben és időben. Különös tánc.
Elképzeljük, hogy a kifeszített testhelyzetekben megdermedt figurák megindulnak, ritmikusan, gépszerűen tovább végezve a számukra kijelölt tornagyakorlatot, mechanikus pontossággal, készülve egy ismeretlen megmérettetésre.
Az edzés, a testmozgás fejlesztő, építő, önművelő jelentésrétegei azonban itt érvényüket veszítik: a mozdulatok dinamikája statikusságba fullad, a céltudatosság ciklikus hiábavalóságba fordul át, a hajlékony, megfeszített állapotok egy helyre kényszerülnek. A lakásban melegítő, felkészülő alakok maradnak kibillent határállapotaikban (at the edge), egyensúlyt hiába keresve, kitörésre hiába várva.
Garamvölgyi Virág
Az online kiállítás megtekinthető itt.
Kiállító művészek:
Ficzek Ferenc, Gróf Ferenc, Győri Andrea Éva, Hejettes Szomlyazók, Hopp-Halász Károly,
Komoróczky Tamás, Ladik Katalin, Major János, Luiza Margan, Mátrai Erik, Mészöly Suzanne, Méhes Lóránt Zuzu, Mladen Miljanović, Monory Ráhel, Pauer Gyula, Selma Selman, Tót Endre, Várnai Gyula
A folyóirat következő témája a Vénusz updated – nőiség, női test, feminizmus hívószavak köré épül. Várjuk írásaitok ezzel kapcsolatban, illetve ha bármilyen más képzőművészeti kérdésről, aktuális kiállításról vagy arról, ami mostanában foglalkoztat Titeket, szívesen írnátok, keressetek minket a kepzoblog@gmail.com e-mail címen! Ha szerettek írni, de nem tudjátok miről, akkor segítünk!