Nézőpontok – Kételyeink hálójában
A Godot Labor Fiktív kiállításáról.
A mostani vírushelyzetben lehet igazán újszerű látásmódban megmutatkozni, mert rá vagyunk kényszerítve arra, hogy elengedjük azt, ami eddig evidens volt. Ez a képzőművészek esetében a fizikai értelemben vett műtárgy (anyagszerű munka), műterem és kiállítótér szerepe. Az ezektől való eltávolodást nehéz elképzelni, felmerülhet bennünk a kérdés, hogy a művészek akkor hogyan és milyen minőségben képesek alkotni, prezentálni.
A jelenlegi korlátozások a kreativitás gyújtópontjaként szolgálhatnak. Ezt bizonyítja a Godot Labor tizenegy művész bevonásával készült kísérleti projektje, a Fiktív kiállítás, mely a következő kérdések köré építi koncepcióját:
„Mit csinál a képzőművész, ha nem alkothat az anyaggal? Milyen egy műtárgy, ami nem ölt testet? Mi történik, ha nincs kiállítótér?” (1)
A film tizenegy különálló videóból áll, amelyekben maguk a művészek narrálják saját koncepcióikat, rákérdezve az alkotó, a műtárgy és a befogadó viszonyára.
A kiállítás virtuális térben való megvalósítása során érvényesíti a tárlatperformansz műfaját. Az új műfaj elemi része az alkotók művészetközvetítési módszerében válik érzékelhetővé.
A hiány, (amit az alkotók a kiállítás során a fizikai műtárgyak és a kiállítótér hagyományos látványának megvonásával érzékeltetnek) a befogadóban keletkezik, az alkotáshoz való sikertelen kapcsolódása során.
A sikertelenség oka a virtuális tér által teremtett távolság, ami a fizikai tapasztalás elmaradásával jár. Ebből következik az, hogy itt a művész és a befogadó egymásra hatásának eszköze a kreativitás és a képzelőerő lesz. Hiszen a műalkotás létezését a fizikai jelenlét helyett csak ez a fajta szellemi visszacsatolás erősítheti meg. A Fiktív kiállításban a befogadót is kihívás elé állítják, mert a fizikai értelemben vett műtárgy hiánya számára szintén szokatlan élmény.
Hermann Zsófia Látható láthatatlan című munkájában a műtárgy szerepe kerül filozófiai értelemben vett újraértelmezésre. A műtárgyat saját tudatalattink képzeletével azonosítja, és ezáltal kérdez rá a műalkotás valós létezésére. A térbeli kivetülés elmaradásával hiány keletkezik, ami megfoghatatlanná teszi a befogadási élményt.
Balogh Kristóf József Alibi című time-lapse formában rögzített videójában az üres galériateret a kiállításmegnyitókon történő diskurzus szituációja tölti ki. Az eseményen résztvevő emberek térben váltakozó helyzetükkel a befogadó-műtárgy viszonyát értelmezik újra. Balogh az anyagszerű munka hiányát a szituációval helyettesíti. A cselekmény lesz maga a műalkotás, amit a művész saját maga narrál, ezzel is törekedve kapcsolatot kialakítani a befogadóval.
Hasonlóképpen mutatja be a befogadó és műtárgy közötti távolságot Hajgató Terézia A ház című műve. A látvány ingerszegény galériatér, ahol a művész narrációja keresi képzelőerőnkhöz az utat, viszont a sikeres kapcsolódást akadályozza a virtuális térhez való kötöttségünk.
A filmben nem érzékelhetőek a jól megszokott keretek sem, amit egy white cube „átlátható fehér tiszta művi terében” (2) tapasztalhatunk.
Érezzük, hogy a művészek is bizonytalanul bánnak saját életre keltett fikcióikkal, ezért mi is kételyeink, kérdéseink hálójában találjuk magunkat.
Miközben a Godot Labor művészeinek kiállítása teljesen felbolygatja a művészetről alkotott képünket, fontos megjegyezni, hogy a kísérleti projekt pont ezzel a hatással szeretne célba érni. A Fiktív kiállítás aktuális kérdéseket vet fel a művészettel kapcsolatban, amelyekre kritikus gondolkodással keresi válaszait. A művészek fiktív koncepciójukkal rákérdeznek a kiállítótér szerepeire és a műtárgy-befogadó viszonyára. A jelenlegi helyzet valódi kételyeivel fordulnak a publikum és a művésztársak felé. Újszerű megközelítésük fókusza a Látható láthatatlan. (3)
Kovács Klaudia
A Fiktív Kiállítás itt, az esemény Facebook-oldala pedig itt megtekinthető.
Résztvevő művészek:
Balogh Kristóf József, Gallai Judit Ágnes, Gáspár Annamária, Hajgató Terézia, Hermann Zsófia, Kaszás Konrád, Kis-Prumik Zoltán, Gulyás Andrea Katalin, Plank Antal, Szabó Kristóf KristofLab, Tétényi Gabriella
Kurátor: Cserhalmi Luca esztéta
Borítóterv: Balogh Kristóf József
A Fiktív Kiállítás esemény leírásából
Hermann Zsófia: Látható láthatatlan (2021) című munkája
Láttál egy online kiállítást, amit mindenkinek látnia kéne? Vagy éppen voltál egy galériában, ami nem igazán győzött meg?
Nézőpontok című sorozatunkba várjuk véleményeiteket, amiket egy kiállítás után megbeszélnétek a barátaitokkal. Írjátok meg nekünk, mik most a legújabb, legeldugottabb, legunalmasabb, legizgalmasabb kiállítások a városban (vagy máshol).