• Varga Szofi

Poszt-szovjet pop – Oleg Tistol

Az ukrajnai események fényében szeretnénk bemutatni a veszélybe került ukrán művészeti szcéna néhány alkotóját. A kék meg a sárga című cikksorozatunk második részeként Varga Szofi (MOME, designkultúra BA, másodév) szövegét olvashatjátok. Főszerepben Oleg Tistol, az ukrán újhullám nagy hatású képviselője.

 

„Szerteágazó érdeklődésemnek egyetlen célja van – helyet találni a civilizáció kulturális életében. Úgy használok fel különböző műfajokat, hogy azok saját esztétikámat, gondolkodásmódomat és etikai felfedezéseimet közvetítsék, ezért nem foglalkoztat, hogy ezt a szobrok, installációk vagy fotográfiák műfajába illesztem. Minden formában ki tudom magamat fejezni.”



Oleg Tistol: Yu-Be-Ka, Crimea Southern Seashore (forrás: abramovych.art)


Oleg Tistol (Олег Михайлович Тiстол) 1960-ban született ukrán képzőművész. Kijevi festőművészeti tanulmányai után a szovjet és poszt-szovjet eposz értelmezésével foglalkozott, melyek a szovjet kultúra kritikáját fogalmazták meg.

Alkotásai a tradíciók körüljárását, csoportosítását és normává alakítását célozzák meg, ami az orosz politikai, gazdasági és társadalmi beágyazottság miatt meglehetősen összetett problémát jelent.

Tistol nagy hatással bírt a nyolcvanas évek „Ukranian new wave” mozgalmára, ami a képzőművészeti ágakat posztmodernista karakterrel és egyéni kreativitással, kísérletezéssel egyesítette – a kollektív szellemiségű Szovjetunió megszűnésére reflektálva. Szintén jelentős a Mykola Matsenkoval együttműködésben létrehozott „Natsprom”, mint nemzeti ipar vagy kézművesség, ami a tárgyi környezetbe szorult ukrán sztereotípiákat európai és globális összefüggésben kutatja.


Az „új sztereotípia” fogalma egészen a 2000-es évek elejéig meghatározta Tistol munkásságát. A mindennapi életben is megtalálható paradoxonokat keresve létrehozta „Yu-Be-Ka” (U.B.K.) című projektjét. Ennek középpontjába a Krím-félsziget déli partvidékének pálmafáit, mint a pihenés, de fals autenticitás szimbólumait helyezte.

Kísérletet tett a folklór és szocreál között megragadt ukrán művészet modernizációjára. Így a nemzeti és szovjet szimbólumokat vegyítve egyfajta mítoszt, egyben utópiát jelenített meg.

Stencil sablonokkal, illetve kortárs kultúrából kiragadott képekkel és tárgyakkal egyesítette a pop-art és a propaganda műfaját, szimulákrumokat, azaz eredeti nélküli másolatokat létrehozva.


1984-ben megkezdte „Ukrainian Money” (Дeньги) című projektjét, amivel egészen 2001-ig foglalkozott. Kisebb méretű rajzokat, grandiózus installációkat és festményeket alkotott, melyek a pénzt, mint kulturális és szimbolikus tartalmat értelmezik.


Oleg Tistol: Ukrainian Money (forrás: abramovych.art)

Tistol szerint ez nem csak a nemzeti függetlenséget, de az ukrán valóság fő problémáját is megmutatja: az értékteremtés és értékválasztás közötti dilemmát. A szovjet esztétika stencil-mintáival ábrázolta Ukrajna történelmi szereplőit – kozák lovasokat, hetmanokat, és Rokszolána rabszolganőt, aki a világtörténelemben mint Hürrem szultána, az Oszmán Birodalom első uralkodónője ismert.



Oleg Tistol: Telerealism, TV + Realism (forrás: artmajeur.com)



2005-től „Telerealism” (TV + реализм) sorozatát festette meg, ami a kortárs kultúra egyik legégetőbb problémáját veti fel: a televíziót, mint legfőbb manipulációs- és propagandaeszközt. Munkái Európaszerte szemlére kerültek, 2018-ban pedig a Ludwig Múzeum „Permanent Revolution” című kiállításán is részt vett, amely a nyolcvanas évektől egészen a 2010-es évek közepéig dolgozta fel az ukrán identitás kialakulási folyamatát, a szovjet modelltől való eltávolodás kontextusában.


Varga Szofi

0 comments

Recent Posts

See All