Online felvételi a KET-re
Három képzőművészet-elmélet szakos hallgató meséli el, hogy milyen élmény volt számukra a 2020-as online felvételi. Szóba kerülnek a motivációik, és jótanácsaik a felvételi előtt állóknak. Illusztrációként KET-es jelentkezők kiállításterveit láthatjátok, ami egy opcionális feladat a felvételi első fordulójában.
MIÉRT JELENTKEZTÉL A KET-RE?
Kovács Klaudia: Szeretek másokkal együtt gondolkodni és vágytam a művészeti tudásra, lehetőségekre. Az elmélet iránti érdeklődésem a kiállításlátogatások során alakult ki. Érdekelt a tér és a műalkotások egymásra való hatása, szellemi kontextusa, azaz tulajdonképpen a kiállítás rendezés.
Jánosi Szabolcs: A középiskolától kezdve művészeti suliba jártam, szóval mondhatni a művészet hosszan kísért idáig. A művészeti oktatás gyakorlati részében volt tapasztalatom, de az elmélet és mondjuk egy kiállítás megszervezése jobban vonzott.
Mikáči Mirjam: Úgy éreztem mindenképp művészettel akarok foglalkozni, csak egy kis változtatással, a Kisképzőben főleg gyakorlati óráim voltak.
BEVÁLTOTTA A SZAK A HOZZÁ FŰZÖTT REMÉNYEIDET?
J. Sz.: Teljes mértékben. Bár elsősként még olyan sokat szerintem nem láttam, de az eddigiek alapján örülök, hogy sikerült bejutnom. Ez alatt a kevés idő alatt is szélesedett a horizont előttem.
M.M.: Igen. Hasonló az elképzeléseimhez.
K. K.: Abszolút. Sok sikerélmény ért ebben az egy évben. Egy új környezet, aminek kimeríthetetlenek az erőforrásai. Itt gondolok az emberekre, a tanórákra és a lehetőségekre. Igaz vírushelyzet van, és tudom, hogy közel sem tapasztalhattam meg azt a teljességet, amit eredeti felállásban nyújtana a képzés, de úgy gondolom, ebből a helyzetből a legtöbbet kihozva is lehetett fejlődni.
MINDHÁRMAN 2020-BAN, ONLINE FELVÉTELIZTETEK, MI VOLT NEHEZEBB, MI VOLT KÖNNYEBB ÍGY?
M.M.: Abban könnyebb volt, hogy a felvételinek a súlyát kevésbé éreztem, így kevésbé féltem. Meg otthon még át tudtam nézni pár dolgot előtte, nem mintha annyit számított volna, de valamennyire enyhített a stresszen. Abban viszont nehezebb volt, hogy a tanárokkal csak online találkoztam. Meg a felvételizőkkel sem találkozhattam, így nem is faggathattam ki őket, hogy nagyjából mi várható.
J. Sz.: Nehéz volt, hogy a lehetőségek elég korlátozottak voltak a portfólió összeállításához. Szinte minden anyagot és olvasmányt csak online tudtam elérni. Én például egy aktuális kiállítás bemutatását választottam és elég nehéz írni valamiről, amit egy képernyőn keresztül látsz, akár bejárható a felület, akár nem. Könnyebb meg azért volt szerintem, mert végig otthoni környezetben ment le a felvételi. Egy ilyen időszak amúgy is stresszes, de legalább ez kicsit enyhített a körülményeken.
K. K.: Második jelentkezésre vettek fel a KET-re, így volt alkalmam megtapasztalni, hogy milyen egy élő és egy online felvételi élménye. Az online felvételinél a technikai részét nézve volt egy plusz stressz bennem, hogy mindent jól csináljak. Ne legyen gondom a portfóliófeltöltéssel, az internettel, meg akkor még nem ismertem a Teams-t, amin keresztül ment a szóbeli. Az első offline felvételis tapasztalataimra sem támaszkodhattam. Viszont az oldott a hangulatomon, hogy az online tér távolabb helyezett a bizottságtól, nem volt olyan erős lámpalázam, hiszen a saját komfortos környezetemben lehettem.
HOVA JÁRTÁL, MILYEN ELŐKÉPZETTSÉGED VOLT A KÉPZŐ ELŐTT?
J. Sz.: Székelyudvarhelyen a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában végeztem. Majd Egerben, az Eszterházy Károly Egyetemen végeztem egy képgrafika alapképzést.
M.M.: A Kisképzőbe jártam, festő szakra. Miután leérettségiztem még maradtam ötödévre, mert még bizonytalan voltam abban, hogy hol tanuljak tovább. Igazából az egész ötödévem szinte erről szólt, folyamatosan változott az, hogy milyen szakokra felvételizzek egészen az utolsó pillanatig. Emellet alkottam és készülődtem a vizsgákra.
K. K.: Két évig az ELTE Földrajz szakán tanultam, amit abbahagytam. Kellett idő ahhoz, hogy kiforrjon, mit is szeretnék valójában. Akkoriban dolgoztam, utaztam és elvégeztem egy Kulturális rendezvényszervező OKJ-t.
HOGYAN KÉSZÜLTÉL A FELVÉTELIRE?
K. K.: Olvastam a kötelező irodalmakat, viszont a korábbi felvételinél tapasztaltam, hogy sok hiányosságom van művtöriből, így eljártam a Második Emelet Művészeti Műhely óráira. Kiállításmegnyitókon vettem részt, galériákat, múzeumokat látogattam. Kortárs művészeti folyóiratokon, hírportálokon keresztül tájékozódtam az aktualitásról. Tulajdonképpen autodidakta módon készültem a felvételire, és az érdeklődésemből merítve állítottam össze a portfóliómat.
M.M.: A készülődés szempontjából kicsit szerencsésnek érzem magamat. Előtte öt évig heti szinten voltak művtöri óráim, szóval abba azon kívül nem fektettem több energiát. Az ötödév alatt, a tanárom, aki segített összeállítani a portfóliómat, hetente vitt minket kiállításokra. A festészet-elmélet óráin is sok újat tanultam tőle, amit az online felvételiben hasznosíthattam.
J Sz.: Én is olvastam a kötelező szakirodalmat, meg igyekeztem átrágni magam a fontosabb művészettörténeti korokon. Próbáltam naprakész maradni az aktuális eseményekkel is (kiállítások, a művészeti szcénában történő események, stb.) szóval eléggé sokat bújtam a hírportálokat. A művészeti intézményrendszereknek is utánajártam, már amennyire tudtam persze, és a fontosabb kereskedelmi galériáknak is. Mondjuk a felkészülés időszaka nálam egybeesett az előző egyetem vizsgaidőszakával, úgyhogy volt olyan anyag, ami szerencsésen megjelent mindkét követelményben.
MIRŐL ÍRTÁL A PORTFÓLIÓDBAN?
M.M.: Németh Ilona a Multifunkcionális nő című installációját elemeztem. Ő egy szlovákiai-magyar képzőművész, aki aktuális társadalmi problémákat veséz ki a munkáiban. Az installáció három szülőszékből áll, melyek különböző textúrákkal vannak bevonva. Kiállításelemzésként a Ludwigban megvalósult The Dead Web-ről írtam. Maga a kiállítás nagyon megihletett, és tetszett a témája. Megfogott az a kettőssége is, hogy később a korlátozások miatt csak online lehetett megtekinteni.
J. Sz.: Egy esszét írtam a szürnaturalizmusról, azon belül is Csernus Tibor munkásságáról. Még korábban tanultam erről az izmusról és olvastam Fehér Dávid tanulmányát. Nagyon megtetszett ez a tendencia, szóval tudtam, hogy erről szeretnék írni. Egy aktuális Major Kamill kiállításról is írtam, amit online lehetett megnézni.
K. K.: A Kiscelli Múzeum Vera Molnár kiállításáról írtam egy esszét, illetve a virtuális és a hagyományos kiállítási élmény különbségeiről. Legjobban a tér és a műalkotások kapcsolata érdekelt, ezért csináltam egy kiállításmakettet is. Ennek jellegzetessége az volt, hogy a kiállítástér hordozta saját műtárgyainak geometrikus elemeit.
VOLT, AKI SEGÍTETT A FELVÉTELI ANYAGOD ÖSSZEÁLLÍTÁSÁBAN?
M.M.: Somogyi Laura, a festőtanárnőm segített. Hogy hogyan írjak, és miket olvassak hozzá, a megfelelő nyelvezetet használjam, és milyen részletekre figyeljek.
J. Sz.: Én egyedül állítottam össze a portfólió anyagát.
K. K.: Nekem Holczer Sára adott tanácsokat, aki a művtöri órákat tartotta nekünk a Második Emeletben. Nyitott volt arra, hogy segítsen, nekem pedig szükségem volt kritikára és visszajelzésre, mert szerettem volna tanulni az első KET felvételis sikertelenségemből.
MILYEN SZEMPONTOKAT VETTÉL FIGYELEMBE?
K. K.: Hogy a gondolataim legyenek letisztultak és érthetőek. Esztétikai szempontból az elrendezésre, rendezettségre fókuszáltam. Úgy érzem arra volt a legnehezebb figyelnem, hogy ténylegesen a saját tudásomat és érdeklődésemet mutassam meg a portfóliómban, és ne a megfelelés legyen bennem. Ez szerintem egy fontos szempont.
M. M.: Arról írtam, ami megihletett, és megfelelt az ízlésemnek. És elég érdekesnek találtam ahhoz, hogy esetleg másoknak, például a felvételi bizottságnak is érdekes lehessen.
J. Sz.: Elsősorban arra figyeltem, hogy amiről írok, olyan téma legyen, ami közel áll hozzám. Így könnyebb megírni egy szöveget, meg persze magabiztosabb is vagyok. A kiállítás bemutatása mellett meg azért döntöttem, mert a leíró, elemző jellegű szövegírás közelebb áll hozzám, mint egy kiállítás koncepcióját megalkotni. Persze szeretnék ezzel is foglalkozni, de tapasztalatom ebben csak ezután lesz. Igyekeztem olyan anyagot összeállítani, amiből kitűnik, hogy jelenleg milyen tudással rendelkezem, milyen tapasztalataim vannak.
MIT TANÁCSOLNÁL A FELVÉTELIZŐKNEK?
K. K.: Hogy csináljanak bármit, ami a művészetben való gondolkodást és érdeklődést inspirálja és fenntartja. Járjatok kiállításokra, nyáron a művészeti fesztiválokra, képzőművészeti rendezvényekre önkénteskedni. Emellett persze művtörit tanulni, és az aktualitásokkal foglalkozni is fontos.
M. M.: Azt, hogy aktívan figyeljék az aktuális kiállításokat, kulturális eseményeket, és tájékozódjanak. Olvassanak aktuális művészeti cikkeket, magazinokat. Mint az Artmagazin, a Balkon, az Újművészet, vagy a Tranzit blog.
J. Sz.: Elsőre talán bizonyos követelmények ijesztőnek tűnhetnek a felvételiben, de van választási lehetőség. Szóval, ami közelebb áll hozzád, azt válaszd, mert elsősorban szerintem azt kell megmutasd, amiben jó vagy. Nem kell mindent tudni, elvégre ezért felvételizik az ember egyetemre, hogy tanulhasson.
Kovács Klaudia kiállítás-koncepciója (2020)
A kiállított művek Nagy Fruzsina Dóra üvegtervező munkái.
„A kiállítótér olyan elemekből épül fel, amelyek magukon hordozzák a kiállított tárgyak geometrikus formáit. A művész fő műve az absztrakt fejforma, amely bal oldalt helyezkedik el. A belső tér döntése, az alapzat enyhe megemelése adja a tér dinamikáját.
Törekedtem azt a hatást elérni, ahol a tárgy jobban érvényesül, mint a tér, mivel a kiállított műalkotásokat szeretném a szemléltetés középpontjába helyezni. A kiállított kockák síküvegek illeszkedéséből állnak össze, belső mintázatuk términtaként jelenik meg a falon háttérben."
Fazekas Dorka kiállítás-koncepciója (2020)
TÉMAVÁLASZTÁS: A régi időkben, ha egy gyermek megszületett, csipkés főkötővel vették körül a fejét. Ha esküvőjére készült, ruháját csipkével díszítették. Ha egy férj igazán kedveskedni akart, csipkeruhát csináltatott asszonyának. Amikor az ember búcsúzotta földi világtól, koporsójában csipkészsebkendőjét vele temették. A csipke különleges minőséget képviselt, rendkívül értékes volt, rangot adott. Finomságát, egyedi esztétikumát kortalan szépségét őrizte századokon át. Mára ez megváltozott. Az állandóan rohanó ember, mobilképernyőn tömegárut rendel, ezzel elégítve ki szépség utáni vágyát.
Tervezetem megálmodásakor, egy olyan témát szerettem volna választani, ami bemutatja az örök értéket, a csipkét és a változót, azaz az embert és öltözködését, a művészettörténet, divattörténet, illetve a textiltörténet segítségével. Hiszen a változó ember és az örök szépség találkozásának állandó dinamikája mutatja meg a változás lehetőségeit, a 21. századi ember számára is.
KONCEPCIÓ: Kiállításom fő iránya a hagyományőrző Daalarna Folk kollekció ruha kreációi. A kollekció a hagyományos és a modernitás, azaz a régi és az új találkozását nagyszerűen ötvözi. Nagy lehetőséget láttam a kollekció darabjaiban, mert a mai emberek életébe nagyon nehéz visszacsempészni a hagyományos értékeket, illetve felhívni figyelmüket a hagyományőrzés fontosságára. A kollekcióban felfedezhetők a különböző művészettörténeti korok csipkemintáinak formakincsei. Egy művészettörténeti kitekintéssel bemutatva az adott korszak szellemét, stílusát, öltözködéskultúráját és ehhez használatos máig fennmaradt tárgyi érdekességeket.
Mindez 3D-s „hogyan készült?” varrodai felvételekkel egészül ki, kiemelve a felfedezett mintaegyezéseket, a 21.századi kollekció darabjai és az adott korszakokból fennmaradt tárgyi emlékek között.
A KIÁLLÍTÁS AKTUALITÁSA: Kiállítás tervezetem elkészítése során elsősorban azt tartottam szem előtt, hogy a hagyományokhoz való visszatérés, a hagyományos díszítő motívumok felhasználása egy élő kincs, mellyel a mai ember csak akkor tud azonosulni, ha meglátja szépségét, felfedezi aktualitását, és nem érzi visszalépésnek azok használatát. Minél többször látja a régi hagyományos értékek felhasználását, annál inkább mer szakítani a mai tömeggyártás konformizmusával.
1. Box: Beköszönő 2. Box: Reneszánsz 3. Box: Barokk 4. Box: Rokokó 5. Box: 19-20. század 6. Box: 21. század
Tamás Dorottya kiállítás-koncepciója (2019)
KONCEPCIÓ: Elképzelt kiállításom címe Lakatlan terület, melynek témája az anyagi tér jelentősége a digitális valóságkorában. A tervem egy olyan kiállítás létrehozása, amely egy mesterséges, elhagyatott tér látszatát keltve tesz utalást természetes környezetünk mivoltára. MOTIVÁCIÓ: A XXI. századi ember egyre inkább a virtuális valóságban határozza meg önmagát, lassan eltávolodva ezzel természetes környezetétől. Az elidegenedés az anyagtól való távolságot és olyan mesterséges terek létrejöttét hozza magával, ahol minden a valóság látszatának illúzióját kelti. A kiállítás erre a látszatra az egyetlen megmunkálható dolog, az anyag mentén reflektál. A kiállított művek létrejöttüknél fogva magukban hordozzák a természetben fellelhető anyagokat, kialakításukat tekintve mégis megkérdőjelezik azok fizikai tulajdonságait, organikus formáik ellenére a kiállítótérben való elhelyezésük egy rideg tér látszatát kelti. A kiállítás az analóg és digitális valóság határán lévő köztes tér létrehozását kísérli meg. LEÍRÁS: A kiállított művek olyan kortárs magyar képzőművészek által készített szobrok és installációk, amelyek különböző anyagok ötvözésével (acél, vas, fa, beton, kő) készültek. A kiválasztott művek a helyszínnel együtt értelmezhetők: a tér hasonlóan fontos szerepet kap, mint a bemutatott alkotások. A kiállítás helyszíne az M4 Fővám téri állomásának két mozgólépcső közötti terének betongerendákkal taglalt része. A Sporaarchitects által tervezett aluljárónak ez a területe mind kialakításának elgondolásában – csontszövetre való utalás – mind az asszimetrikus térben való kiképzését tekintve megfelelő helyszíne a kiállításnak. VÉGEREDMÉNY: A kiállítás terébe érkezett látogatók a koncepcióban elképzelt köztes tér részévé válnak. A műalkotások üveglapokon való elhelyezése a lebegés érzetét keltve utal a virtuális térre, a művek nélkül hagyott megvilágított üveglapok szabad asszociáció tárgyát képezik. A térben a gerendák kapcsolódásánál és a falak tövénél elhelyezett betonpadok a kiállítás részét képezik, de iparművészeti tárgyak révén funkciójuknak megfelelően használhatják őket a látogatók.
MŰTÁRGYLISTA:
1. Gálhidy Péter: Életdér (n.a.) tölgyfa, 2018
2. Gálhidy Péter: Vízen (n.a.) tölgyfa, kő, 2007
3. Imre Mariann: Kő, 50 x 17 x 32 cm, hímzettbeton, 2004
4. Menasági Péter: Natura naturata, 70 x 70 x 70 cm, bükkfa,2018, Natura naturans, 60 x 60 x 60 cm, bükkfa, 2018 (összetett mű)
5. Menasági Péter: Physis, 30 x 200 x 80 cm, bükkfa, vas, víz, 2016
6. Rabóczky Judit: Pipacsmező, 120 x 110 x 130 cm, hegesztett vas, 2009
7. Szabó Ottó: Örök mező, 160 x 72 x 90 cm, vegyestechnika, 2018
8. Szirmai Nóra: Levél I. (n.a.) acél
9. Szirmai Nóra: Levél II. (n.a.) acél
Ha felmerülnek kérdéseid, keress minket e-mailen: kepzo.art@gmail.com