A mai digitalizált világunkban szinte mindent el tudunk intézni telefonunkról, számítógépünkről. E-maileket küldünk, fényképeket készítünk, dokumentációt írunk, tudományos cikkekért sem kell könyvtárba mennünk, hiszen azok online elérhetőek. A háromdimenziós platformok rohamos terjeszkedése elérte a restaurátor munkakörében is felhasználható tudást. Az online térben a munkáltató és munkavégző közti távolság teljesen lecsökken. A munkát otthonról is tudjuk teljesíteni digitális kiegészítés és digitális rekonstrukció formájában.

A korszerű háromdimenziós technikák alkalmazásával megóvható az eredeti szobor, mert az alkotásról készített digitális másolaton történik a formai kiegészítés, ezáltal az eredeti mű „érintetlen” marad. Egy új fogalmat kell bevezetni a restaurálásba: a digitális rekonstrukciót. A műemlék konzervált állapotban bekerülhet a múzeumba, a digitális, kiegészített verzióról pedig készül egy CNC marással, kézi faragással finomított tökéletes másolata az eredetinek, ami látvány tekintetében helyettesítheti az eredeti műemléket. Persze, egy CNC marógép beszerzése nem olcsó, és ugyanúgy a használata sem, éppen ezért nem feltétlenül kell ezt a technikát alkalmazni. Léteznek más alternatívák is egy elektronikus anyag bemutatásában, például a virtuális valóság tere. Az eredeti műtárgy konzervált állapotában megtekinthető a múzeumban, a látogató pedig kiterjesztett valóság szemüvegén keresztül láthatja a kiegészítéseket, színrekonstrukciókat és az adatokat. A műtárgyak megóvása céljából ez a technológia mindenképp előremutató. Pompeii 2018-ban biztosítani kezdte a kiterjesztett valóság adta lehetőséget látogatói számára, ami az ARtGlass cég támogatásával valósulhatott meg. A technika elterjedésével, a digitális eszközök fejlődésével egyre gyakoribb lesz a közeljövőben a 3D modellezés, ami akár a műtárgyak eddig soha nem látott formai megjelenítésére adnak majd esélyt. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen jelenleg elérhető eszközökkel lehetőségünk van digitális rekonstrukciókat készíteni. A szkenner 0,2 mm-es pontossággal képes a műtárgy 3D-s beolvasására. Az egyetemen elérhető számítógépeken a Rhinocheros 3D szoftver tanulói licenszén bármilyen organikus, vagy geometrikus alakzatot megrajzolhatunk 3D-ben. A 3D-s nyomtatóval maximálisan 30x20x40 cm-es formát tudunk nyomtatni, ami bőven elég kisebb szobrok hiányzó részeinek pótlására.

Most pedig szeretném egy saját rekonstrukciómat bemutatni, Raffaello: Athéni iskoláját. Raffaello híres festményének újraalkotása még 2018-ban indult egy geometria feladattal. Egy reneszánsz festményen ábrázolt épületet kellett kiszerkeszteni képsíkos vetítéssel. A feladatot továbbgondolva, háromdimenzióban kezdtem el rajzolni SolidWorks-ben. A legnagyobb kihívást a félköríves boltozat megszerkesztése jelentette, melyet hatszöges és négyszöges kazetták sora tagol. Azért kezdtem el a háromdimenziós rekonstrukciót, mert kíváncsi voltam, hogy egy ilyen bonyolult szerkezetet hogyan lehet digitálisan megalkotni. Mint kiderült, a feature (parancs) maga egyszerű, és pár perc alatt elvégezhető, de ehhez sok próbálgatás és tesztelés kellett, mire sikerült kivitelezni. Először egy sima felületű dongaboltozatot kellett kihúzni egy félköríves alapból. A hatszöges-négyzetes mintából elég egyet-egyet megszerkeszteni, amit aztán a program vonalas mintaként (linear pattern) vízszintesen és horizontálisan is megrajzol egy síkfelületen. Ezt a sík felszínt aztán a szoftver rátekeri (wrap) a félköríves boltozatra és belemélyíti a síkidomokat a megadott mélységben. Ezt a műveletet meg kellett még egyszer ismételni egy mintázatában hasonló, de kisebb hatszögekkel és négyzetekkel, hogy a kazetták második, belső mélyedése is megjelenjen.

A templom falainak elrendezése pontosan a festmény alapján történt. Az oszloprend arányai követik a szabályos rendszert: 5 modulus: felső párkányzat, 20 modulus: oszloprész, 7 modulus: talapzati rész. Egy egység, ami a szoborfülkéből és a két oldalon közre zárt oszlopokból áll, szélességének és magasságának aránya 1:2,5. A rekonstrukciómban csak a frontális részt rajzoltam meg, melyben a festményen nem látható falazatot, a leghátul megjelenő diadalív alapján szerkesztettem.

Raffaello Athéni iskola című freskója 1509 és 1511 között készült, éppen, amikor Bramante építkezései folytak a vatikáni Szent Péter bazilikán. Az új épületet 1506-ban kezdték el építeni és a munkálatok egészen 1626-ig tartottak. Bramante a régi 4. századi bazilika lebontásával kezdte meg az építkezést, és mindig csak annyi falat bontott le, hogy az új bazilikát ne keresztezze. A régi Szent Péter bazilika csúcsíves boltozatát dongaboltozattá alakították. Ennek bizonyítékát láthatjuk Rubens és Martin van Heemskerck tusvázlatain. Az épület ezen vázlatokon megörökített állapotát, ha összehasonlítjuk Raffaello Athéni iskolájával, a hasonlóságok szembeötlőek. Az Athéni iskola a Szent Péter bazilikát a szentély felőli oldaláról ábrázolhatja, ugyanis a vázlatokon az alig pár méter magas szentélyfalak mögé belátunk egészen az előtemplomig.

Raffaello freskójában az első boltozat után rögtön egy kupolatér jön. Ez a boltozási ritmus másképp nem jöhet ki, csak, ha a szentély vagy az egyik kereszthajó felől nézzük a templomot, de akkor a diadalívvel a végén aszimmetrikus elrendezést mutatna. Raffaello egyedi kazettás boltozatához ókori római mintákból vett ihletet. Maxentius bazilikáján is hasonló kazettás boltozatot látunk, Raffaello azonban a nyolcszögű kazettákat hatszögűvé alakította. Az i. sz. 312-ben épült bazilikának csak az északi mellékhajója maradt meg, melynek magassága 24.5 méter. A kazettás boltozatot innen vehette át Raffaello mester, amikor athéni iskoláját tervezte. De nemcsak a boltozat, hanem a hármas ablakok is megjelennek a festmény kupolaterében, ami Maxentius bazilikáján is megtalálható, valamint a mellékhajót tagoló falak középen nagy félkörös kazettás nyílással, két oldalt pedig két kisebb szoborfülkével szinte egybevágó arányt mutatnak Raffaello festményével. Maxentius kazettás boltozata megjelenik az új Szent Péter bazilikának két mellékkápolnáján is, tehát az ókori minták követése a templom építészeire is hatott. Bár nem mindenben hasonlít az Athéni iskola architektúrája a Szent Péter bazilikához, mindenesetre érdekes felvetés, hogy a festmény az akkori állapotokat örökítette meg. Azt is jól nyomon követhetjük, hogy a művész milyen analógiákat használt a festmény tervezésénél, és hogy mennyi művészi szabadságot adott magának, hogy valami egyedit alkosson.