• Szemenyei Zsuzsanna

Ének magamról - OTDK-szemle

A Műterem rovat OTDK-szemle sorozatában a 2020-as OTDK-ra leadott pályaműveket és azok kísérőszövegeit tesszük hozzáférhetővé apróbb változtatásokkal.


Láthattátok már Körei Sándor, Illés Áron, Mézes Attila és Liksay Csenge Gyopár alkotásait, most Szemenyei Zsuzsanna (festő szak, Filp Csaba mesterosztály, negyedév) munkájával találkozhattok, aki lll. helyezést ért el a craft tagozatban.


A maszkok iránti érdeklődésem a személyes identitáskeresésben, a tradicionális női minták megkérdőjelezésében, a szerepek alakíthatóságának határkeresésében gyökerezik. A maszk jelentése sokrétű, nem csak tárgyi mivoltában érdekes, hanem az archoz való viszonyában is, hiszen maga az arc is maszkká válhat. Mindemellett a maszkok cserélgethető, szabadon váltogatható természete a személyiség sokoldalúságával képez párhuzamot. A pszichológiának máig vitatott témája, hogy a személyiséget mi határozza meg. Én azt az álláspontot képviselem a munkáimmal, hogy a személyiség nem adott dolog, hanem konstrukció, számtalan hatás által formált, és nem is statikus, hanem szünet nélkül változásban van. Az énünk talán nem más, mint a különféle maszkjainkban játszott szerepeink összessége. Ezek a szerepek sem konstansok, hanem idővel újra és újra átíródó narratívákhoz kapcsolódnak.


Szemenyei Zsuzsanna: I try to hide the emptiness with a glamorous surface, 2020, instant kávé tasak

A maszk komplex jelenség, mely számos ellentétet hordoz magában, egyszerre elfed és feltár, szerepet határoz meg, ugyanakkor játékteret biztosít, a pszichét teszi láthatóvá, de a reprezentáció mögé rejti az ént. Az arc és maszk viszonya is paradox, egyszerre oltják ki és keltik életre egymást. A munkáimon is megfigyelhetőek ennek a variációi. Némelyek protézisként kiegészítik az arcot, egy részük torzított bevonatot képez, s akadnak, amelyek a felületet teljesen kitakarják. A naplószerűen, szinte napi rendszerességgel készített maszkjaim, újabb és újabb rétegeket idéznek meg, mintha kimerevített, kipreparált rögzítései lennének egy-egy lélekállapotnak.


Mindazonáltal a maszk és átalakulás viszonya olyan szempontból is érdekes lehet, ha az ember személyiségfejlődését a rovarok kifejlődésével, a biológiai fogalomként használt átalakulással állítjuk párhuzamba.

A maszk, mint a bebábozódás anyaga biztonságos és rejtett helyet teremt az átformálódó személyiségnek. A kérdés csupán annyi, hogy előbújik-e ezek mögül a maszkok mögül egy kifejlődött egyed, vagy a különböző életszakaszokon átívelő átalakulások folyamán csak újabb és újabb bábokat vet le.

Szemenyei Zsuzsanna: Folytonos hullámzás, Lélegzés ki és be, Épül és leomlik, Sohasem lesz készen, 2020, Csiszolópapír, fültisztító pálcika, flitter, drót, fonal, madártoll, gyöngy

Ezen túlmenően a munkámnak tagadhatatlanul van egy kritikai aspektusa is, a tömegmédiában kirajzolódó nőideál képének, a külsőségekre fókuszáló identitásalakításnak, az önkínzás határát súroló szépségápolási gyakorlatoknak a megkérdőjelezése. A szépség kifigurázása, amely kimondatlan nőkkel szembeni társadalmi elvárásként, elérhetetlen ideálként végtelen küzdelemre kárhoztat, mindemellett, lealacsonyít, eltárgyiasít, prédává, kirakati bábúvá tesz. Eltorzult maszkjaim megidézik a tönkrement sminkeket, elrontott plasztikai műtéteket, kipellengérezik a szépség utáni reménytelen áhítozást. A női lét mindennapi, rejtett problémái láthatóvá válnak, a sokszor egymásnak ellentmondó, abszurd és teljesíthetetlen elvárások, az aktuális szépségeszmény beteges hajhászása, az énkép folytonos újrakreálásának terhe groteszk egyvelegbe sűrűsödik.


Szemenyei Zsuzsanna: Folytonos hullámzás, Lélegzés ki és be, Épül és leomlik, Sohasem lesz készen, 2020, Csiszolópapír, fültisztító pálcika, flitter, drót, fonal, madártoll, gyöngy

A szépség határa megkérdőjeleződik, elmosódik. Ezt erősíti a szokatlan anyaghasználat is. Az anyagoknak nincs egyértelműen meghatározható, hozzárendelt értékük. A felhasznált tárgyak jó része szemétnek minősülne hétköznapi értelemben, új kontextusba helyezve azonban új esztétikai minőségre és új jelentésre tesznek szert. Metamorfózis megy végbe: a fültisztító pálcikából mirtuszkoszorú lesz, az összegyűrt fóliából gyöngy, a fémhulladékból ékszer. Ezek mellett a levágott körmöm és kihullott hajszálaim is alapanyagként szolgálnak, ezáltal felvetve a test értékének, múlandó anyagi voltának problematikáját.


Olyan díszítmények megalkotására törekszem, amelyek aprólékos, gazdag, zsúfolt burjánzásukkal a matyó népviselethez tartozó menyasszonyi pártákat is megidézik, valamint az apácamunkák és szentek relikviáinak motívumaira is reflektálnak. A varrással, hímzéssel, kézimunkával való elkészítés nem csak az elszemélytelenedett tömeggyártással szemben foglal állást és részesíti előnyben az olykor elcsúszó, hibás, de egyéni, személyes voltában utánozhatatlan megmunkálást, hanem mint tipikusan női tevékenység, a nők történelmi, társadalmi szerepeire is emlékeztetnek.


Formai szempontból előképként szolgál az ún. scold’s bridle, amit a XVI. századtól kezdve, pletykás és boszorkánysággal gyanúsított asszonyok fejére rögzítettek, hogy megakadályozzák a verbális megnyilvánulásaikat. Ez a fémből való eszköz nem csak megaláztatást, hanem fizikai kínokat is jelentett viselőjének. A homlokon lefutó pánt, mely az orrnál kettéágazik és egy a szájat eltakaró vízszintes sávba torkollik, ha leegyszerűsítve is, de visszaköszön több maszkom konstrukciójában.


Szemenyei Zsuzsanna: Silence remains a bridle, never becomes a jewellery, 2020, szivacs, gyöngy, köröm, lánc
A nő elhallgattatására, megnémítására való törekvés nem csak a történelmi múlt egy epizódja, hanem a mai napig fellelhető jelenség, ami talán a férfi hierarchiára épülő egyházakban jelentkezik a legkendőzetlenebbül.

A nő szellemi, intellektuális alsóbbrendűsége, szabad véleménynyilvánítástól való megfosztottsága, negatív érzelmei, indulatai elpalástolásának kényszere különböző közegekben különböző intenzitással van jelen. Néha csak a drága békesség kedvéért csöndben maradásban, hiszen a társadalmi egyenlőtlenség a családokban, mikro szinten is visszaköszön. A családon belüli erőszak, a fizikai bántalmazás a legvégletesebb formája ennek, de komoly pszichés károkat okoz a verbális bántalmazás is.


A száj eltakarása nem csak a szabad véleménynyilvánítás, érzelemkifejezés szempontjából szimbolikus jelentőségű, hanem a fullasztó, kiúttalan, megnyomorító, halálraítélt állapotnak is metaforája. Az összezárt ajkak között hatalmas erő feszül, a csönd nem a béke csöndje, a felszín mögött visszhangzik az elfojtott jajkiáltás.


Szemenyei Zsuzsanna


A Műterem rovat továbbra is várja online bemutatásra is szánt alkotások fotódokumentációját (rövid leírással és technikai adatokkal), illetve írókedvű hallgatótársaink jelentkezését a kepzoblog@gmail.com e-mail címen. A beküldött munkák bekerülnek adatbázisunkba, amelyből válogatunk és értesítünk, ha aktuálissá válik a bemutatásuk.



0 comments

Recent Posts

See All