• Grisztel Eliza

#mutimiteszel

Képzősök képzősökről. Milyen munkák és projektek születnek a műtermekben?

A Műterem rovatban most Grisztel Eliza (képzőművészet-elmélet szak, harmadév) írását olvashatjátok Lovász Luca (festő szak, Révész László mesterosztály, ötödév) Futurista rémálom (a szénhidrát hatalma) című alkotásáról.

Ahogy a kibertérnek, úgy a 3D modellezés világának sincsenek határai, ami a valódi, leszűkült tereinkhez képest különösen tágnak és hívogatónak tűnhet. A végtelenség, a korlátok nélküli fiktív dimenzió lehetőséget nyújt a művésznek, hogy a korábbi anyagkísérleteit átültesse a 3D univerzumába, és a szobrászat fogalmát is kitágítsa a digitális festészet világába. Ebben a tértágulatban azonban mégis egy sarkot láthatunk - a valóság egy szeletének erőteljes sarkítását – így ez a felismerhetetlen, lebegő tér egy megfoghatatlan nem-helyként manifesztálódik. Szürrealitását fokozza, hogy bár érzékeljük a szobát, ennek ellenére nem vagyunk biztosak a tér határait illetően. A James Turrelt idéző technika azonnal megragadja a tekintetet vibráló, vonzó színeivel egyaránt, a kép mégis nyomasztó, disztópikus hatást kelt.


Futurista rémálom (a szénhidrát hatalma), renderelt CGI, giclée print, 80x100

A kép középpontjában egy szörnyként fenyegető, hatalmas adag spagetti áll. A bizonytalan térérzékelés, a szokatlan perspektíva miatt nem tudjuk, hogy repül-e, vagy zuhan, de annyi bizonyos, hogy teljes súlyával a kép aljában található asztal felé tart. A bútor, amit egyetlen támpontként érzékelünk, tükröződő felületével még tovább tágítja a torz teret és megduplázza a tésztafantomot. A szörnyszerű spagettit a művész több okból is fókuszba helyezi. Egyrészt a címben megjelenő futurizmus szimbólumaként szerepel, ugyanis az olasz futuristák úgy gondolták, hogy az elfogyasztott étel hatással van fogyasztójára mind testileg, mind mentálisan, és a tésztát kifejezetten destruktívnak találták (1). Másrészt ugyancsak a címben szereplő „a szénhidrát hatalma” kifejezés képi megjelenítése, ami által a művész az étkezési zavarokat, mint társadalmi problémát dolgozza fel. Így a tésztát a 3D világába helyezve, a 20. századi avantgárd mozgalom étkezésre vonatkozó szabályrendszerét hasonlítja össze a jelenkor étkezési trendjeivel.


Ezek a 21. századi diéták napról napra változnak, Lovász Luca ugyanakkor a mindenmentes, növényi alapanyagokra fókuszáló étkezést helyezi előtérbe, amit a banánábrázolás jelenít meg. A kontrasztot még jobban erősíti, hogy míg Marinettiék szerint a tészta az aszexualitás indikátora, addig a banán fallikus szimbólumként értelmezhető.

Az általunk fogyasztott banán valójában egy mesterségesen termesztett, genetikailag manipulált gyümölcs (2), így a művész ironikus humorral hívja fel a figyelmet a kortárs étkezési kultúra problémájára, a hamisságra, hiszen a génmódosított élelmiszertől kezdve a mesterséges színezékig minden megtalálható az asztalunkon, miközben a mindenmentes életmódra törekszünk.

A banán motívum kétszer is felbukkan a képen, elsőként az asztalon feldarabolva, áldozati szerepben látható, ami a tálalás művészetére, az evésre mint rítusra reflektál, majd az asztal felett lebegve a rituálisan feláldozott banán lelkeként jelenik meg. Egykori kedvenc játékunkra, a Fruit Ninjára emlékeztető kettévágott gyümölcsként a haláltusa benyomását kelti, így a kép akár egy csatajelenet kivágott darabja is lehetne, melyben a harcban szétszabdalt tészta és a feldarabolt banán az efemerséget, sebezhetőséget érzékeltetik.


Lovász Luca renderelt 3D festményének fontos elemei a színek, hiszen szimbolikájuk hozzájárul a mű rideg, nyomasztó és ironikus, de mindemellett humoros hatásához. A képen a lila és a rózsaszín dominál, amelyek a gyász, a nosztalgia, az illúzió és az erotika szimbólumai, így ezek is a groteszk, álomszerű világ megteremtését segítik elő. A spagetti sárga színe a hatalomra és győzedelmeskedésre, a banán kék színű lelke pedig a túlvilági létre utal, ami alátámasztja a jelenetben ábrázolt viszonyrendszerüket.

A futuristák rémálma, tehát a szénhidrát győzelme, a kortárs társadalom rémálma is egyben.

Azonban az ételek, amikben megbízunk szintén a hamisság, a műanyag világ áldozataivá konstruálódtak. A művész által megteremtett manipulált térben, a manipulált ételek között valahol mi, nézők is rábukkanunk a félelmetes valóságra: az általunk megírt disztópiában mindannyian a manipuláció áldozatai vagyunk.


Grisztel Eliza



(1) https://www.brainpickings.org/2014/01/21/futurist-cookbook-marinetti/

(2) https://allianceforscience.cornell.edu/blog/2018/03/food-genetically-modified-way-draw-line/

A Műterem rovat továbbra is várja online bemutatásra is szánt alkotások fotódokumentációját (rövid leírással és technikai adatokkal), illetve írókedvű hallgatótársaink jelentkezését a kepzoblog@gmail.com e-mail címen. A beküldött munkák bekerülnek adatbázisunkba, amelyből válogatunk és értesítünk, ha aktuálissá válik a bemutatásuk.

0 comments

Recent Posts

See All