Ezt alátámasztva sorakoztatja fel referenciaként többek között az első hullám idején, a karanténban készült alkotásokat.

A kiállítás címéből arra lehet következtetni, hogyha nem is az összes falra akasztott alkotás, de a túlnyomó részük 2020-ban készült, akár kimondottan a pandémia hatására. Ezzel szemben a 2020 előtt készült alkotások vannak többségben, ezen belül is a `70-es években készült munkák. Tehát megállapítható, hogy a cím által közvetve megjelölt alkotói időszak ki lett bővítve, és így nem az a kapcsolódási pont az alkotások között. A közös nevező, hogy az izoláltságot és a bezártságot tematizálják.

A különbség, hogy a 60-as,70-es de még a `80-as években a politikai helyzet eredményezte a társadalmi elszigetelődést, napjainkban viszont globális szintű távolságtartásról beszélünk, amikor is egymásért maradunk otthon.

Tavasszal az első kijárási korlátozás idején, aki csak tudott, otthon maradt, így a lakás vált munkahellyé, iskolává, valakinek edzőteremmé. Az acb esetében pedig galériává: az online kiállítótér nem a megszokott white cube, hanem egy volt magánlakás, ami az acb egy eddig használaton kívüli raktára. A lakás falai, bár alapvetően fehérnek tűnnek, sterilitásukat megtöri a tapétát idéző festett sorminta, és a helyiségben megélt mindennapok nyoma. A lakás hangulata inkább az ezredforduló előtti időket idézi, de a kiállítótér otthonszerűsége az új alkotások keletkezésének környezetével cseng össze.

A kiállítótér a művek elhelyezésével együtt egészen olyan hangulatú, mintha egy költözés során mindent kipakoltak volna, kivéve a falakat díszítő alkotásokat. Van valami véletlenszerűség az elrendezésükben, mégis minden mű érvényesül, felfedezhető a rendezési elv, de nem magától értetődő.

Mennyire működik jól az online prezentálás? Tagadhatatlan, hogy marad hiányérzet a kiállítás megtekintése után a nézőben, hiszen a síkképernyő nem képes megteremteni egy galéria, vagy egy múzeum atmoszféráját.

Mégis, az acb Galéria online projektjei rendkívül komplexek, és a galériák zárása óta hiányolt kulturális kikapcsolódási lehetőséget nyújtják. A projekt az acb oldalán a virtuálisan bejárható 3D-s kiállítótéren kívül kap egy rövid, összefoglaló leírást és jár mellé egy pdf vezető is. Ez utóbbi tartalmazza a kiállított művészek névsorát, a kiállított alkotásokat és azok rövid ismertetőjét. A dokumentumfotók precízek, emellett egy szórólapnál jóval több, tehát látszik, hogy a (jelen helyzetben és formában szinte kivitelezhetetlen) tárlatvezetést is hivatott pótolni.

A kiállítás fontos összekötő motívuma a kéz, ami a címben mint alkotó jelenik meg, a munkákon pedig egyik érzékszervünkként, ami a külvilággal hivatott kapcsolatot tartani.

Nádor Katalin fotográfiái esetében például nem a fizikai kontaktus egyik formájaként találkozhatunk a kéz motívummal, hanem a nonverbális kommunikáció eszközeként, a gesztusokat megörökítő darabok az ismerősség érzetével hatnak. Képek a mindennapjainkból.

Csiky Tibor munkája az egyik legjobb példa arra, hogy érdemes időközönként újra elővenni alkotásokat, és friss szemmel elemezni őket, ugyanis elképzelhető, hogy új jelentésrétegekkel gazdagodtak elkészültük óta.

“Paul Klee azt mondta: a vonal egy pont, ami elment sétálni. Akkor Csiky Tibor pontja egy 2020-as tavaszi perspektívából ezek szerint az, amikor a vonal hazamegy a sétából, és otthon marad.”¹

Tarr Hajnalka kiállított mozaikja 2020-ban készült, és jól mutatja, hogy alapvetően milyen bonyolult rendszerekben és információ-túltengésben teltek a hétköznapjaink az első karantén előtt. A karantén hatására életünk alapvetései megkérdőjeleződtek, és a befogadott, de fel nem dolgozott információk bizonytalansága torzította a valóságunkat (vagy az életről kreált képünket).

Stílusokat és technikákat tekintve eklektikus a tárlat. Az acb egyaránt felsorakoztat festményt, fotót és kollázst, találkozhatunk ezredforduló előtti és utáni munkákkal is. De az alkotásokban közös, hogy mind különböző értelmezésekkel és megoldásokkal segítenek felfogni és megválaszolni a pandémia kapcsán felmerülő lélektani kérdéseket. És erre most mindannyiunknak szüksége van, végső soron megnyugtat a tudat, hogy Csiky Tibor pontja is csak megpihent otthon és utána továbbhaladt.

Kiállító művészek: Bak Imre, Batykó Róbert, Csiky Tibor, Agnes Denes, Eperjesi Ágnes, Ficzek Ferenc , Gellér B. István, Gerhes Gábor, Győri Andrea Éva, Hejettes Szomlyazók, Hencze Tamás, Hopp-Halász Károly, Kiss Adrian, Lantos Ferenc, Nádor Katalin, Roskó Gábor, Szijártó Kálmán, Szilvitzky Margit, Tarr Hajnalka, Tót Endre, Szarka Péter, Vető János, Zuzu-Vető