• Kustra Dániel

Tizenegy + egy: Harmati Kitti Klaudia

A kepzo.art új cikksorozatában az egyetem hallgatóinak teszünk fel kérdéseket. 11+1-et egészen pontosan. A soron Harmati Kitti Klaudia, ötödéves hallgató képgrafikáról.


Aktuálisan mi foglalkoztat leginkább?

Jelenleg az Anatómia Tanszék demonstrátora vagyok, de már előtte is elég sok időt töltöttem a Tanszéken és ebből több inspiráció is származott már mindkét irányból, itt ugyanis az analóg mellett digitális formaképzést is van lehetőség tanulni. Habár azért az én kapcsolatom ezzel egy kicsit régebbre nyúlik vissza, egy EFOP kutatásban létrejött kurzusig. Mégis a mostani munkáimhoz, – melyekkel az anatómia oktatásból hiányzó zsírszövetet térképezem fel –, nagyban hozzájárult ez az intenzív kapcsolat ezekkel az analóg metódusokkal. Több alkotásomról is elmondható, hogy valamilyen intenzív kapcsolat váltja ki őket.


Úgy általában a művészetoktatás érdekel és a művész, mint társadalmi státusz. Az elmúlt öt évben eköré szerveződtek a munkáim és csak látszólag tűnhet úgy, hogy egy-két alkotás kilóg a sorból. A diplomamunkám is – amin az új munkáim mellett dolgozom – egy átfogóbb ÚNKP kutatás előzte meg az egyetem elmúlt 150 évének hallgatói és oktatói létszámáról.


Harmati Kitti Klaudia: Complementary – 3D printed object, 2021

Ki- és mi inspirál?

Van valamiféle obszesszióm a bürokratikus dolgok iránt. Elképesztő, ahogy az élet szabályrendszerekké íródik át. Régebben volt a szakiránynak egy igen jó „Képgrafikai szabályozó” nevű füzetkéje, ami a legfontosabb elvárásokat tartalmazta a grafikai lapokkal szemben, erről készítettem is egy munkát. A Neptun-rendszerben szereplő adathalmaz is egy csodálatos dolog, a FIR-rel együtt (Felsőoktatási Információs Rendszer) itt a képzéssel kapcsolatos minden adat megtalálható, (még az is, milyen juttatásokban részesült az illető) innen aztán átkerülünk a DPR-be (Diplomás Pályakövetési Rendszer). „A FIR-ben külföldinek számít – Nem.”


Mi okozza a legnagyobb kihívást az alkotás során?

Sokszor csak ülök a műteremben, mint egy szerencsejátékos a félkarú rabló előtt és egészen addig húzogatom a kart és pörgetem a munka részleteinek variációit, amíg el nem jön a jackpot pillanata. Ez persze kényszeresség is, ami egy kissé megbénítja az embert, de ez nem azt jelenti, hogy közben nem dolgozom, inkább csak azt, hogy egészen addig ásom bele magam valamibe és keresem a lehetőségeket, amíg össze nem áll.


Mik a legjobb és legrosszabb aspektusai a művészlétnek?

Kapcsolódva az előzőekhez: 2722 – Képzőművész, ezek vagyunk a FEOR (Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere) szerint.


„Pszichikai tényezők:

  • A határidők és az inspiráció nem mindig jár együtt – ez stresszforrás

  • folyamatos kreativitás, gondolkodás szükséges a munkához

  • az alkotói válság rossz lelkiállapotot okoz”


De csak, hogy valami boldogság is érjen bennünket:


„Munkakörnyezet

  • A közvetlen munkakörnyezet általában tágas”


Pont az a legjobb a művészlétben, hogy ez nem egy behatárolható tevékenység.



Harmati Kitti Klaudia: Curiosity – giclee print, 2021

Szerinted mi adja egy mű értékét?

Mindenképpen a hitelesség, ez az alapja mindennek. Minden művész önző kicsit, mert a belső motorunk miatt alkotunk folyamatosan, tehát nem attól válik függővé a munka, hogy ez most az asztalfióknak készül-e vagy sem, hanem hogy kikívánkozik az emberből és elsősorban mi magunk akarjuk látni a művet. Őszinte odafordulás – ha ez nincs meg, akkor megette a fene az egészet.


Mit jelent számodra a Képző?

Elsősorban inspirációt, nem egy munkám képzős kötődésű. Idén ünnepli a 150 éves évfordulóját és az ehhez kapcsolódó MKE150 Bizottság tagja is vagyok több projektet is segítve, többek között az MKE150 Kalendáriumot. A Kalendárium és a diplomamunkám kapcsán is több oldalról, több fajta történeti dokumentumot olvastam már és a felszín alatt a Képző története olyan, mintha az ember egy brazil szappanopera sokadik epizódjában lenne, főleg a különböző jegyzőkönyvek kapcsán.


Harmati Kitti Klaudia: 1889-1990, 1911-1912 – pine rosin, beeswax, 3d print, 2021


Hogyan képzeled az életed tíz év múlva?

Azt, hogy végül mit hoz az élet, azt sajnos nem tudhatom, de szeretnék tanítani, főleg felsőoktatásban, illetve a művészeti kutatások is érdekelnek.


Ha nem művészettel foglalkoznál, akkor?

Egy vidéki műszaki szakközépiskolából jövök, ahol építészetet tanultam, valószínűleg maradtam volna annál. Ámbár, ha valóban a művészeten túlra tekintünk, akkor a szociológiát mondanám, azon belül is talán a nevelésszociológiát.


Mit olvastál utoljára?

Fusz Mátyás, Kristóf Krisztián és Zalavári András fantasztikus a „A madarak tapsolnak, amikor felszállnak – Szemlélődési példagyűjtemény” kiadványát.

„(88.) Kis feliratokat szeretek mostanában olvasgatni itt, a környéken. Például itt a szomszéd házban van a VAGYONGAZDÁLKODÁSI IGAZGATÓSÁG táblája, az most az egyik kedvenc versem.”


Harmati Kitti Klaudia: Artistic overweight – 3d print, 2021


Fejezd be a mondatot: Egyedül a művészet...

. (pont)


+1 Melyik művészettörténeti korban alkotnál legszívesebben?

Szerencsére (?) manapság már nincsenek erős korlátok, kötöttségek, így az ember megteheti, hogy valamely korszak stílusában alkot, ennek azért részben van másfajta konnotációja is. De alapvetően nem érzem úgy, hogy máshol kéne legyek, mint ahol most vagyok. Tehát a kérdésre a válasz az, hogy itt és most.




0 comments

Recent Posts

See All